A vadmacska ritkán kerül szem elé - Vas vármegye területén szinte mindenhol jelen van ez a rejtőzködve élő ragadozó

 A vadkamerák révén a vizsgált területek felénél jártak sikerrel a beazonosítást illetően 2019-ben. A kamerák nem zavarták meg természetes élettevékenységükben az állatokat, ezt az is bizonyítja, hogy őzek, szarvasok is többször feküdtek hosszú időn át a kamera előtt. A vadmacska jelenlétéről korábban nem volt konkrét információjuk a szakembereknek. Mivel nagyobb létszámot észleltek, biztosan nem friss megjelenésű fajról van szó. – Négy évvel ezelőtt kamera- és szőrcsapdákat tettünk ki több nemzeti parki helyszínre, hogy megtudjuk, élnek-e vadmacskák a területen. A mozgásérzékelős kamerák segítségével szinte azonnal eredményt értünk el. A szőrcsapdákat – más néven dörgölőzőfákat – megfelelő illatanyaggal (macskagyökérfőzettel és macskamentaolajjal) kentük be. Csalétket – általában halat – is tettünk mellé – mondta érdeklődésünkre Gruber Ágnes, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi területfelügyelője. 

Hozzátette, a Kőszegihegységet kivéve mindenfelé észleltek vadmacskákat. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósághoz eddig kilenc tetem került be, az állatok mind autóelütés miatt pusztultak el. A tetemek vizsgálatával rengeteg információt nyertek a szakemberek az egyedek egészségi állapotáról, az esetleges ellések számáról és a táplálkozásról. A genetikai vizsgálatok után – amikor világossá válik, hogy vadmacskáról, hibridről vagy házi macskáról van-e szó – a morfológiai, küllemi bélyegeket is rögzíteni tudják. A vadmacska leginkább méreteiben különbözik a házi macskától.

 A legszembetűnőbb különbség a faroknál látható: tompa, lekerekített és jóval vaskosabb farka van a vadmacskának. Egy kandúr súlya a nyolc kilogrammot is elérheti, a feje kerekebb, sőt a mancsai is nagyobbak, mint a házi macskának. A nemzeti park munkatársa kiemelte: a területen kint lévő házi macskák óriási problémát okozhatnak természetvédelmi szempontból. Egyrészt azért, mert nagyszámú védett fajt fogyasztanak, ráadásul csökkentik a vadmacskák táplálékbázisát is. Emellett rengeteg betegséget hurcolhatnak ki az erdőbe, megfertőzhetik a vadmacskákat. Ami nagy gond, hiszen nekik sokkal kevesebb az esélyük a gyógyulásra kint az erdőben, mert nincsenek oltva. 

– A vadmacska szeret szántók, mezőgazdaságilag intenzív területek közelében mozogni, mert ott elég sok a rágcsáló, ami számukra fontos táplálékot jelent. A búvóhely a rejtőzködés miatt létkérdés ezeknek a ragadozóknak, általában szürkületkor, éjszaka mozognak, de láttunk már olyan esetet is, ahol egy kandúr fényes nappal egerészett egy gyepen a Vendvidéken. 

Ha ugyanis békés a környezet, akkor megengedheti magának, hogy nappal is vadásszon – tette hozzá Ágnes, aki úgy véli, az állat túlszaporodásával nem kell számolni, hiszen a vadmacskákra rengeteg veszély leselkedik. A párzási időszakban ez a faj is sokkal óvatlanabb, így több példány – főleg kandúr – lesz balesetek áldozata, ráadásul a házi macska által „kintre cipelt” fertőzések is nagy rizikófaktort jelentenek. A tervek szerint idén ősztől újabb projekt kezdődik, hálózatban alakítanak ki megfigyelőpontokat, hogy azt is megbecsülhessék, mekkora Vasban a vadmacskaállomány.