Jó reggelt, Vas vármegye!

Fordul a föld, mások a fények, az augusztus – már maga a szó – telt, érett, túlcsorduló. Valamit ígér. Nézzük, Radnóti Naptára mit mond: „A harsány napsütésben / oly csapzott már a rét / és sárgáll már a lomb közt / a szép aranyranét. / Mókus sivít már és a büszke / vadgesztenyén is szúr a tüske.” Az aranyranét alma – kimondjuk a szót, érezzük az ízét akkor is, ha még sose kóstoltuk. A Radnóti-algoritmus nem téved: lágy és szúrós a vers, a játékosságán is átüt valami fájdalom. Juhász Gyula is megírta a maga Augusztusát: „Sötét szemem az éjbe réved, / Köszöntelek, dús álmú élet! / Ott künn a rózsák násza van ma: / Az örök vágynak diadalma!” Végül azt mondja, hogy augusztusban az életről álmodik. Gyönyörűt, mélyet.