Spontaneitás és szenvedély – Katona Borit családi táborairól kérdeztük az oszkói szőlőhegyen

Élményekkel, játékkal és kihívásokkal teli, természetközeli, testet és lelket is megdolgoztató, minden érzékre ható, a jelenlétet és az egymásra figyelést megtanító – ilyen egy igazi Boritábor az oszkói szőlőhegyen. Míg hosszú éveken át az Alpokalja kalandparkjában a drótkötélpályázás, a sziklamászás, a kenuzás és a közös tábortüzek segítették, hogy az emberek megnyíljanak, itt mozgásos és társasjátékok, kirándulások, számháború vagy éppen a közös langallósütés a kulcs, hogy apák, anyák és gyerekek megtalálják az utat egymáshoz és önmagukhoz. A táborok lelke a csupamosoly, áradó, zabolátlan, mégis fegyelmezett és fegyelmet tartó Katona Bori mozgásfejlesztő pedagógus, anya, nő, aki a tábor első pillanatától az utolsó pillanatáig végigkíséri minden résztvevő lelkét, figyel minden rezdülésre. A szőlőhegyen beszélgettünk.

– Nyaranta kiragadom a családokat a hétköznapokból. Itt, ebbe a mesebeli természetbe kapaszkodva könnyebben meg tudnak állni és önmagukra rátalálni. A természet pedig, mintha a cimborám lenne: karöltve segítjük egymást. Igyekszem, hogy minden táboromban megszülessen az a pillanat, amiből hetekig, hónapokig tudnak táplálkozni a családok – mondja, és mesél a múltjáról. Ádámtól, Évától kezdi, hogy értsük a küldetését.

A babatornáktól Gyöngyösfalun át az oszkói szőlőhegyig

– Mindkét fiam babaévei komoly kihívások elé állítottak. Tanultam, képeztem magam, hogy a legtöbbet adhassam számukra az indulásukhoz. Babák mozgásfejlesztésével kezdtem el foglalkozni a testnevelő tanári munkám mellett, majd 2005-ben létrehoztam Wekerletelepen egy családbarát közösséget. Sok kisgyermekes család költözött a telepre, én pedig babatornát tartottam a fiaimat bevonva – a tízfős csoportokba sérült gyermekek is jöhettek, anyukák, akik a gyermekükkel együtt akartak kimozdulni, mindenki előtt nyitva állt az ajtónk. Tornásztunk, énekeltünk, rajzoltunk, kézműveskedtünk, kirándultunk, nyáron úszótábort, telente sítábort szerveztünk. 

Hároméves volt a kisebbik fiam, amikor nagyobbat és bátrabban álmodtam: Gyöngyösfaluba csöppentünk egy nyári kirándulás során, az akkoriban induló Holdfényligetbe. Mesés hely volt. Szeretném megmutatni, ide elhozni a boribabákat, szüleiket – gondoltam, és befoglaltam iziben hat hetet. Három-négyszázan jöttek hozzám az első évben a wekerlei családok közül. Tizenhat éven keresztül megtelt ott minden nyaram. Három éve jutottam el először az oszkói szőlőhegyre – kipróbáltam – figyelve magamat is – a helyet családi táborokra. Egy-egy pluszhetet bevállaltam: nyár előtt és a nyár végén vakációnyitó és szüreti tábor gyanánt. 

Közben a szőlőhegy tovább fejlődött, az érzés pedig, ami először rabul ejtett egyre csak nőtt. Ősszel, télen mindig rendszerezem a magam mögött hagyott nyarat, január 1-jén vállalást teszek az adott évre, és ezt megírom a családoknak, akik közül sokan évek óta visszajárnak hozzám. Az idén a Covidot, a gazdasági megszorításokat magunk mögött hagyva a korábbi egyhetes táborokat felváltották a csütörtöktől vasárnapig tartó hosszú hétvégék. Tizenkét alkalommal leköltözöm a szőlőhegyre, ide várom a családokat – magyarázza Bori, aki az évtizedek alatt szerzett pedagógus és anyai tapasztalatait forgatja vissza.

Százszázalékosan jelen

A Testnevelési Egyetemen diplomázott. Iskolákban, óvodákban tanított, egy pedagógus társával léleknyitogató meseprogramokat szerveznek, ahol énekel és rajzol, mesét mond; mozgásfejlesztő pedagógusként babatornát tart; szülőknek, pedagógusoknak továbbképzéseket vezet a komplex, kreatív mozgásfejlesztésről, fényképez, úszást oktat, rendezvényeket szervez és a szabadidejében teniszezik. Sokféle dologgal foglalkozik, szinte mindig emberek között mozog, de talán a legintenzívebben a táborok révén tud adni.

– Önismereti, személyiségfejlesztő célzattal vitt játékelemekkel is dolgozom a táborokban, és magam is részt veszek a játékokban. Egy ilyen alkalommal úgy jellemeztek a családok: spontán és szenvedélyes. A két gyermekem mellett folyamatos spontaneitásra volt szükség, amiben ma már lubickolok, de ez kizárólag szakmai felkészültséggel, rengeteg tapasztalattal és stabil háttérrel működik. A szenvedélynek pedig, ami az élet minden területén jellemez, számomra van egy alapértelmezése: tiszteletet adni, figyelni a másikra, 100 százalékosan jelen lenni egy-egy beszélgetésben, programban, játékban. Ez a szemlélet játékszenvedéllyel is társul, ami sokszor a szülőkre is átragad: anyukák, akik korábban nem szívesen fogtak pingpongütőt, lelkesen játszanak, küzdenek mellettem, velem. Feladatom, hogy a játékok során helyzetbe hozzam őket, észrevétlen úgy irányítsam, hogy sikerélményt adjak számukra. Ugyanez a szenvedély van jelen egy-egy kirándulásunkon, a keresőjátékoknál vagy egy éjszakai kincskeresés során – avat be Bori abba, hogy mi mozgatja a táborokat.

Számháború másként és székely mesebeszéd

A hosszú hétvégéknek rendje van és programterve – az utóbbit az időjárás, a családok mentális, fizikai állapota természetesen felülírhatja. Oszkón 4-5 családot köt csokorba és együtt mozgatja őket. Képzeljük azt, hogy nyár van és hét ágra süt a nap.

– A szállásom – Bori háza, Bori vára – négy nap, négy éjjel nyitva áll mindenki előtt. Ki, mikor ébred, szeretettel várom: a korán kelő gyerekekkel rajzolunk vagy éppen ugróiskolázunk úgy, hogy előtte közösen rajzoljuk fel a tematikus ugróiskolát. A szabályrendszert mindig az adott korosztályhoz alakítom. A reggeli közös – jó alkalom a beszélgetésre a pléden a diófa árnyékában. Utána kirándulás, agyagozás, majd számháború következik, ami minden turnus kedvenc tevékenysége, alaposan felépítve. 

Először a számokat gyakoroljuk, a növényekről, állatokról beszélgetünk, amik kicsiknél a számokat helyettesíthetik. Utána bejárjuk a számháború területét. Kijelöljük a várat, beosztjuk a csapatokat, elkészítjük a csapatzászlókat, hiszen az is egy fantasztikus alkotó folyamat. A Boribaba számháborúból nem lehet kiesni. Miközben az életre is tanít, elmélyülésre, küzdelemre és könnyed játékra is alkalmat ad. Kinek-kinek aszerint, hol tart, mire van szüksége. A mozgalmas rész után jön a java: mindenkit meghallgatunk. Ha valaki úgy érzi, sérelem érte, elmondhatja. Utána együtt alkotjuk meg az új, közös szabályt, ami mentén még több sikerélményük lesz a játékosoknak. Amikor már mindenki csordultig van érzelmekkel, a nap felénél elvonulnak a családok a házakba, ebéd, szieszta következik. 

Délután kemenceparti. A közös étkezéshez közösen készítjük az ételt, mindenki szerepet kap: van, aki begyújt a kemencébe, más dagaszt, felvágja a sonkát, reszeli a sajtot, elmossa a tepsiket és van, aki a legvégén elfújja a tüzet. A hosszú folyamat alatt megint van lehetőség sokféle beszélgetésre. Este a gyerekcsapatnak mesét mondok, átbeszéljük a napot és beavatom őket a másnapi programokba. Diafilmet vetítek a Torkos pajtában, addig a szülők tudnak egy kicsit együtt lenni. Élőszereplős székely mesebeszédet is bevontam az esti programba. A gyerekek a nézők, a szülőket bevonom a mesékbe, ami megint nagy móka. A legkisebbek számára ezután lezárom a napot, kezdődhet a felnőttest borkóstolóval, társasjátékpartival, beszélgetésekkel. Reggel 6-kor újra kinyitom a házam ajtaját, és várom az újabb csapatot, az újabb élményeket.

Közösségépítő legyen

Oszkón az aratás, a szüret, a vetés, a kovácsolás lehetősége adott – az ősök tisztelete és a megfontolás: ahhoz, hogy a jelenünket meg tudjuk élni, hogy lássuk, merre tartunk, ismernünk kell a múltunkat. Bori úgy tartja: szinte bármilyen tevékenységet lehet úgy szervezni, hogy közösségépítő ereje legyen, munkára neveljen, a kitartás, az alkotás és a csapatmunka öröme is benne legyen.

S ami még igazán fontos: az érzéseknek, az öleléseknek kiemelt helye van a táboraiban. Elmondja még: a gyerekekre koncentrál elsősorban. Amikor egy sérüléssel, hátránnyal született gyermek érkezik a családba, könnyen megbontja a család egyensúlyát. Márpedig, ha kiegyensúlyozott, harmonikus családi közegben nevelkedik egy kisgyermek, akkor sok területen utat nyithatunk számára – ha valaki, Bori igazán tudja. Az oszkói tábornapok ennek is tükrei. Hite, az út, amit anyaként bejárt, mindezt tükrözi.