A fiataloknak VIP, a szülőknek biztonság – Korlátozás helyett bulizni tanítják a fiatalokat az új kezdeményezéssel

Ha fűvel kínálják őket, partidrogot csempésznek az italukba, túl sok alkoholt isznak, valaki agresszíven viselkedik velük, elcsalja őket vagy éppen cserben hagyják őket a társaik – csak néhány dolog, ami kockázatossá teheti a fiatalok éjszakai szórakozását. A szombathelyi Hajnal Judit 16 évet dolgozott szállodaiparban, 17-et a vagyonvédelemben, vagyonőr, testőr végzettsége van. Mindkét területen volt alkalma belelátni az éjszakai életbe és felismerni/szembesülni: mindenünket tudjuk biztosítani, legyen szó a lakásunkról, a vagyontárgyainkról, a cégünkről, viszont legdrágább kincseink, a gyermekeink biztonságára nem tudunk vigyázni, mert nincs rá lehetőségünk.

– A szülők többsége, amikor a gyermeke 15-16 évesen azzal áll elé, hogy bulizni menne, dilemmába kerül: elengedje vagy ne? Ha elengedi, sem tudja kontrollálni, hogy az önfeledt szórakozás nem csap-e át veszélyes mulatságba, nem hagyják-e magára a társai, nem csábítják-e rossz útra. Szeptember van, beindult a tanév, a középiskolásoknak és az egyetemistáknak is jó lehetőség ez a partizásra, a szülőkben pedig nő az aggodalom: mit csinál gyermekük kényes helyzetben a szórakozóhelyeken – mondja Judit, aki a fentiek alapján jött az ötlete, hogy olyan szolgáltatást, partizási lehetőséget indítsanak, amelyben nem korlátozzák, tiltják a fiatalokat, hanem felkészítik őket az „okos” szórakozásra. Ezzel együtt a szükséges pillanatban – ha mondjuk többet ittak a kelleténél – ott terem mellettük egy ”segítő”, aki megállítja őket, vizet itat velük, hogy kezdjenek el hidratálni, csökkentve az alkohol hatását.

Judit munkatársa, Nagy Ádám szerint a szülők el sem tudják képzelni, mi minden történhet az éjszakában. – Mi megtanítjuk bulizni a fiatalokat. Arra nem tudunk garanciát vállalni, hogy nem isznak alkoholt, de a jelenlétünkben tapasztalatot szerezhetnek arról, hogy mi a befogadóképességük, mi a mérték. Nem mindenkire hat ugyanis egyformán az alkohol: függ az idegállapotuktól, attól is, hogy mit ettek a nap folyamán, mennyire fáradtak. Amikor elkezdődik a parti, elmondunk nekik néhány szabályt, amiket be kell tartaniuk: elmagyarázzuk például, hogy végig tartsák maguknál a poharat, és hogy ne hagyják magukra a barátaikat, társaikat. A szülők megnyugodhatnak: a mi felügyeletünkkel nem fordulhat elő, hogy partidrog kerül az italukba vagy többet fogyasztanak a kelleténél. (Aki eléri ezt a kritikus szintet, annak X jel kerül a karszalagjára, onnantól, hiába hirdet korlátlan italfogyasztást a szórakozóhely, kizárólag vizet ihat, és ebben partner a vendéglátóegység is.)

Nagy Ádám megtermett férfi, közel tíz éve dolgozik a személy- és vagyonvédelemben, klubokban kidobóként az éjszakában – ha valaki, ő látott kérdőjeles dolgokat, azt például, hogyan kerül GHB, köznapi nyelven Gina partidrog, egy vízben oldva színtelen, szagtalan, sós ízű, bármilyen italba keverve gyakorlatilag észrevehetetlen folyadék a bulizók poharába. Azt is pontosan tudja, hogy milyen módszerrel csábítanak el és kísérnek haza fiatal lányokat „szimpatikus külsejű, barátságos, segítőkész urak”. Merthogy nem mindig a rossz arcú, tetovált férfiak azok, akik rosszban sántikálnak. Végül még azt hangsúlyozza: kollégájával nem kidobó szerepben, sokkal inkább, mint egy felelősségteljes családtag, kísérő lesznek jelen, hogy a fenti szituációkat elkerüljék. – A fiatalnak nem kell feszengenie a jelenlétükben, bármikor fordulhat hozzájuk. – Ott nem messengeren – amit a fiatalok beszélgetésnek hívnak –, hanem szemtől szemben kommunikálunk majd. Szeretnénk, ha minél többen éreznék: értük van, nekik szól a kezdeményezés. Testőrrel, fuvarral bulizhatnak, ami igazi VIP lehetőség a számukra, azt érezhetik, hogy különösen fontos személyek.

Judit hozzáteszi: ha szükséges, elmennek a fiatalokért és hazaviszik őket. Akár a vidéki gyerekeket is: a buszpályaudvaron vagy a vasútállomáson megvárják a fiatalt, üzennek a szülőnek, hogy „náluk van”, ugyanígy, amikor éjjel/hajnalban felteszik a buszra, vonatra és elindul hazafelé. Tizenhat éves kortól felfelé, az egyetemistákig vállalnak kísérőszerepet, és mindent megtesznek, hogy jól érezzék magukat, megtanuljanak bulizni és épségben hazajussanak a fiatalok.