A Szűzanya megnyugtat, oltalmat ad - Zarándokok százai keltek útra a vasvári Mária-búcsúra - fotók

A szabadtéri szentmisén Fekete Szabolcs Benedek emlékeztetett: ezekben a napokban Szűz Mária születésnapját és Vasváron a neve napját is üljük. Három gondolat köré fűzte fel prédikációját: a gyermek felsírásáról, bántalmazásáról és „haláláról” beszélt örömhír-hirdetés gyanánt fogalmazva.

– A Szűzanya megszületésének körülményeiről nincs túl sok mankónk, csak azt tudjuk, hogy megszületett erre a világra és a Mária nevet kapta – mondta, majd a földi és égi édesanya között vont párhuzamot: egy gyermek születését óriási fájdalom kíséri, amint azonban felsír, elmúlik az anya fájdalma. – Az anya megnyugszik és megnyugtat. Ilyen a mi égi édesanyánk is. Amikor gyermekei lelki vagy testi fájdalomban felsóhajtanak vagy felzokognak, számíthatunk rá – hangoztatta.

Szentbeszédében másodikként arra felelt: mit tesz egy anya, amikor bántják a gyermekét. – Oltalom lesz – ugyanígy odafönt: van egy Anya, Mária, a Béke Királynője, aki ért és kiáll mellettünk, ha bántalmakat szenvedünk el, és tanít békével tűrni azokat. Végül arról beszélt, egy anya legnagyobb fájdalma, amikor azt éli át, hogy elveszítette a gyermekét, amikor nem úgy él a gyermek, ahogy ő tanította, nem úgy, ahogy az az Istennek kedves lenne. A tékozló fiú hazatérésének bibliai példázatát említette: a fiúét, aki „meghalt, elveszett, de megkerült, feltámadt”. A Szűzanya örömhíre lelki értelemben is létezik: amikor az elveszettnek hitt gyermek visszatér, rátalál az igazi életre – hirdette a segédpüspök. Zárásul Móra István versét idézte: a költő visszaemlékezését megtéréséről, amit édesanyja imáinak köszön.

A szent helyen töltött áldott óra után gyertyás körmenet indult vissza a plébániatemplomba. A vasárnap délelőtti szentmisék után délután litánia keretében búcsúztak a zarándokoktól.