„Épüljön egymás felé a kapcsolat” – Kisantal Zsuzsanna kőszegi református lelkésszel beszélgettünk

Az 1990-es években épült a kőszegi Református Egyházközség jurtaszerű temploma még Veres János református lelkipásztor idejében. Őt Donatin Tamás követte a szolgálatban tavaly augusztusig, majd nyolc hónapnyi helyettesítés után májustól Kisantal Zsuzsanna tölti be a megüresedett lelkészi állást, fogja össze a református gyülekezeti életet.

– Veszprémben nőttem fel, háromgyermekes családban. Kezdettől a református gyülekezethez tartoztam, nagyon kedves tiszteletesünk volt, ők jelentették a kapcsolatot a keresztyénséghez. Tudatosan készültem az akkori egyetlen református gimnáziumba, Debrecenbe. Hitemet és gondolkodásomat alapvetően meghatározta az ott töltött időszak. Pécsen, a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző karán végeztem matematika–fizika szakon, és levelező képzésen hitoktatói oklevelet is szereztem. A diploma idejére már nemcsak, hogy összeházasodtunk, hanem a második gyermekünket vártuk a férjemmel. Máté és Mira Hajnalka után még két gyermekünk született: Krisztina és Dániel – évekig otthon voltam velük. Később adminisztratív területen dolgoztam, majd 2012-ben iskolatitkár lettem a Litéri Református Általános Iskolában, ugyanott, ahol a férjem, Kisantal Tibor iskolaigazgató. 

Közben gyülekezetbe jártunk, részt vettünk az ifjúsági misszióban a Keresztyén Ifjúsági Egyesület önkénteseként. Miután a gyermekeink felnőttek, 2015-ben elkezdtem a teológiát Pápán. 2021-ben végeztem el, akkor a Pápai Református Gyülekezetben voltam hatodéves gyakornokként óvodalelkész száz kis óvodással. 2022. júniustól 2023. április végéig a Felsőörsi Gyülekezetben dolgoztam segédlelkészként. Akkoriban jutott el hozzánk a híre annak, hogy Kőszegen megüresedett a lelkészi állás. Januárban jöttünk el bemutatkozni: már az első alkalommal jó benyomást szereztünk a gyülekezetről, akik végül bennünket választottak – grafikus párommal együtt költöztünk ide. Kőszeg fantasztikus kisváros, a feladat izgalmas – mondja Zsuzsa, aki maroknyi gyülekezet élén áll: 58-an szerepelnek hivatalosan a választói névjegyzékben, ennél nagyobb körnek van távoli kapcsolata a csoporttal, ám csak szűkebb kör van jelen vasárnapról vasárnapra az istentiszteleteken.

– Van honnan indulni és van hová továbbfejlődni – jelenti ki Zsuzsa, aki a kezdetektől azt érzi, sokmosollyal, nagy szeretettel és nagyon sok munkával fogadták őket. Ideérkezésük előtt ugyanis fel kellett újítani a parókiát – a munkából a gyülekezeti tagok mind kivették a részüket.

– Fontosnak érezzük, hogy összefogjuk a közösséget, hogy a tagjaink között is épüljön a kapcsolat. Az istentiszteletek befogadó hangulatúak, Jézus Krisztus áll a középpontjukban. Az ajtóban mindenkivel kezet fogunk, egymásra mosolyognak az emberek. Akik itt vannak, azok megélhetik, milyen jó Jézus közelségében lenni.

Nincs kántoruk, aki orgonán kísérné az énekeket, ezért a férje gitározik, ők pedig a klasszikus régi református énekeket éneklik. A vasárnapi istentiszteleteken kívül az iskolaév kezdetével minden hónap 1. és 3. vasárnapján gyermek-istentiszteletre is hívnak. Azért, hogy az odajárók jobban megismerjék egymást, már nyáron havonta egy vasárnap délután összejöttek. Az ismerkedős beszélgetés után komolyabb témák kerültek elő: legutóbb feldolgoztak egy könyvet, ami kilenc lelkiségi útról számol be „Megszentelt utak – lelki személyiségünk, avagy milyen módon érzem, tapasztalom leginkább Isten szeretetét” címmel. Szeptembertől hétközi ifjúsági bibliaórák indultak szerdánként 15–25 év közötti fiataloknak a Csillagteremben. Januártól pedig Alpha-kurzust indítanak: az alfától, az alapoktól indulnak, és a keresztyénséggel kapcsolatos kérdésekre kaphatnak választ a csatlakozók: mi a bizonyíték, hogy Isten igéje igaz? Miért fontos a Biblia? Isten hogyan szól hozzánk? Sok munka van még a templom körül is, a kertrendezésben. Önkéntesekkel kifestették a kis termet – a térben már le tudnak ülni beszélgetni, bibliaórákra is alkalmas, sorolja Zsuzsa.

– Rengeteg tervünk van még. Sok mindenkivel szeretnék még nagyokat beszélgetni, szorgalmazni a családok istentiszteletre járását. Jó lenne, ha a most még csak lazán kapcsolódóknak is szorosabbá válna a köteléke a gyülekezettel. Sok református hitű költözik a környékre Erdélyből, Kelet-Magyarországról, Kárpátaljáról – őket is szeretettel várjuk, ahogy mindenkit, akit érdekel a keresztyénség, vonz Jézus Krisztus személye, akinek gondjai, kérdései vannak, és Istennél keresi a választ. Nem kell, hogy papíron református legyen valaki, Isten igéje körül vagyunk együtt, az ő szeretete hoz össze bennünket.