Jó reggelt, Vas vármegye!

Gyakran mosolygott azon, hogy unokáját reggelente az iskola kapujáig viszik. Hiszen nem volt az olyan rég, amikor jómaga egyik faluból gyalogolt át a másikba azért, hogy tanulhasson. Hajnali öt órakor kelt: hóban, sárban, szélviharban, fagyban, napsütésben küzdötte le a két település közti kilométereket, naponta kétszer. Óra közben egy pisszenés se hallatszott, pedig egy tanteremben négy évfolyam tanulói ültek. Ha időben végzett a feladatával, belehallgathatott a nagyobbak leckéjébe is. Amikor hazaért, nem kérdezték, fáradt-e vagy sem, seprűt, gereblyét, kapát ragadott. Mégsem panaszkodott. Hasonló korban lehetett, mint most unokája. A lány zavartan állt előtte egy csokor virággal, vidáman köszöntötte: Jó egészséget kívánok, Mama, az idősek világnapja alkalmából!