Előnyt lehet kovácsolni a hátrányunkból – Czikora István László tenor operaénekes az Őrségből indult

Lapunk többször adott hírt az általa szervezett jótékonysági koncertekről, gyermektáborokról, zeneterápiás foglalkozásokról és flashmobról, arról, hogyan nyújt programja és támogatók révén felejthetetlen élményt a gyermekotthonokban élő vasi gyerekeknek. A művész, akit a gyerekek közvetlensége miatt és mert maguk közül valónak tartják, Lacinak szólítanak, most budapesti életébe, színpadi létébe is belátást engedett. Sokszor saját élményei inspirálják a karakterek megformálásakor, derült ki az énekesről, aki maga is állami gondozott volt, majd Őriszentpéteren Lőrinczné Dolgos Ilona korábbi polgármester családjában nevelkedett. A hátrányunkba nem szabad beletörődni, sőt, előnyt kell kovácsolni belőle – ezt tudatosítja a gyerekekben, akiket évek óta fáradhatatlanul patronál.

A sűrű mindennapok

Korán kel, a rádióműsorát szerkeszti otthonról, azután a színházba siet rendelkezőpróbára. Az Orfeum mágusa című nagyoperettet mutatják be november közepén az Operettszínházban – mindez lefoglalja a mindennapjait. Este riportot készít vagy éppen próbál, későn ér haza. Más napokon felkelés után rádióműsort készít, délután próbál, este pedig az egyik gyermekotthonba megy foglalkozást tartani. Két-három éve ilyen „sűrű az élete”. Várja az ünnepet, hogy kicsit pihenjen, végül a karácsony is betelik koncertekkel, jótékonysági fellépésekkel. Mégis azt mondja: boldogabb embert nem nagyon lehet találni nála, hiszen a munkái a szerelme. A dolog hátulütője, hogy az Őrségbe, a nevelőszüleihez így ritkábban jut el. Onnan indult pedig, miután 5 és fél évesen hozzájuk került a Kőszegi Református Csecsemőotthonból.

Szakmát szerzett, hogy énekes lehessen

– A nevelőanyukám nagyon hitt bennem, de reálisan látta, hogy milyen nehézségei vannak a művészlétnek, a pályán való elindulásnak. Azt mondta, csak akkor lehetek operaénekes – márpedig én már nagyon korán az akartam lenni –, ha szakmát szerzek. A jegyeim általános iskolában nem voltak túl jók. Így alakult, hogy Szombathelyre a vendéglátóipari szakmunkásképzőbe, az Orlay-ba jelentkeztem. Hálás vagyok kiváló osztályfőnökömnek, Péter Valériának, akiaz erős, zajos személyiségemet összefogta, kemény, következetes nevelői munkát végzett. Nemcsak pincér lettem, hanem jobb embert is faragott belőlem. Miután szakmát szereztem, kétéves, érettségit adó képzésre jártam. Anyagilag nagyon korán önállósultam, és a mai napig kamatoztatom a színpadon azt a tudást és egyensúlyérzéket, amit a vendéglátásban szereztem. Az osztályfőnököm támogatta a művészi ambíciómat is: a szakmai gyakorlataim mellett zeneiskolába járhattam. Először Szombathelyre, trombitaórákra Ujhelyi Péterhez. Ám hiába gyakoroltam rengeteget, nem voltam tehetséges. Már később történt, hogy Békefi Antalzeneirodalom tanárral a Rigoletto operát vettük, A mantovai herceg áriáját, amit ott helyben eredeti hangnemben elénekeltem. Emlékszem, a tanár úr rám nézett, és azt mondta: „Neked énekelned kell, nem trombitálni”. Így kerültem Szentgotthárdra Sebestyénné Németh Eszter kezei közé, ahol hamar kiderült: tényleg van tehetségem. Ott alapozódtak meg az énektanulmányaim. Gyorsan nyíltak a kapuk. A Takács Jenő Zeneiskolában elvégeztem ének szakon két évet. A szombathelyi konzervatóriumba kerültem, onnan a győribe Kozma Rózsa tanárnőhöz. 2006-ban Budapestre költöztem – meséli.

Operaénekes és okleveles énekművész-tanár

Azt mondja, hiába nyert versenyeket és akart énekelni, amikor a felvételire került sor, rendre rosszul teljesített. Maga jött rá, hogy hasonló érzés keríthette hatalmába, mint amikor a kőszegi otthonban nevelőszülők választottak közülük, emiatt jól kellett viselkedniük, szerepelniük. Miután azonosította a problémát, megkönnyebbült a lelke, és felvették a pécsi egyetemre, majd a Zeneakadémiára. A Pécsi Tudományegyetem klasszikus ének előadóművész szakirányán végzett 2014-ben, Meláth Andrea és Kiss-B. Atilla operaénekesek növendékeként. A tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, majd a Szegedi Tudományegyetemen folytatta, ott prof. dr. Temesi Mária és Andrejcsik István osztályába járt. Az intézményben 2016-ban szerzett operaénekesi diplomát, ugyanott az okleveles énekművész-tanár szakot is elvégezte.

A problémáit pedig az ominózus felvételi óta is szereti maga megoldani.

– Számos gyermekotthonban dolgoztam és dolgozom aktívan. A sorstársaimnak mindig azt mondom: a hátrányunkba, abba, hogy vér szerinti szülők nélkül nőttünk fel, nem szabad beletörődni, sőt, előnyt kell kovácsolni belőle. Vannak szakemberek és diagnózisok – én például diszgráfiás, diszkalkuliás és diszlexiás vagyok –, ennek ellenére színpadon működöm, rádióban vezetek műsort, nyelveket tanulok és a saját élményeimből építem a karaktereket. Azért vagyok színpadon, ahhoz adott talentumot a Jóisten, hogy ezeket az érzelmeket elő tudjam hívni. Úgy tartom: a Jóisten nem siet és nem is késlekedik. Mindig ad. Ahol kevesebbet, azt később pótolja, és minden, amit kapunk tőle, a javunkra válik, még ha az adott pillanatban negatívumként is éljük meg.

A tehetség mellé az őrangyalok

Czikora László a talentum mellé „őrangyalokat” is kapott. Megyesi Zoltán, a Magyar Állami Operaház művésze sokáig segítette a pályáját, tanácsokkal látta el. Bartinai Gábor, az Operaház egykori vezető korrepetitora készítette fel az egyetemi felvételikre. Kiss-B. Atillával még Pécsen ismerkedett meg az akkori tanára, Meláth Andrea révén. Tiszteletbeli apa-fia, tanár-növendék viszonyuk később erős barátsággá fejlődött. Kiss-B. Atilla jó mesterként azóta is követi a pályáját, vezeti az útját. Az operettszínház főigazgatójaként több nagyszerű szerepre felkérte már az utóbbi öt évben. Miután egy hosszú nemzetközi operett-turnésorozatról tért haza, az István, a király rockoperában a király Krónikása volt, azóta sok darabban láthatta a közönség. Többek között a Luxemburg grófjában és a Menyasszonytáncban. A Rebecca című musicalben egy értelmi sérült fiút kellett eljátszania – értelmi sérült nevelt testvérével szerzett élményei segítették megformálni a karaktert. Szomor György Monte Cristo grófja című musicalje jelenleg nagy siker az operettszínházban. A lendületes, mély mondanivalójú előadásban egy kalózt alakít. Az operettszínházon kívül is ad operett- és musical koncerteket. Pályafutása során számos elismeréssel díjazták: még 2011-ben megnyerte a nemzetközi Liszt Dalversenyt, 2012-ben a Simándy József Nemzetközi Énekverseny döntőjébe jutott, 2014-ben, Eszéken a Lav Mirski Nemzetközi Énekversenyen II. helyezést ért el, 2018-ban pedig megkapta a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíját.

Szavak nélkül, a zene erejével

Utóbbi, a „Szavak nélkül” pedagógiai program azt célozza, hogy a művészet, a zene segítségével integrálják az állami gondozott gyerekeket a társadalomba, fejlődjön a személyiségük, ne rekedjen meg az intézményi közegben. A hároméves képzésben a résztvevők közel kerülnek a zenéhez, legyen szó musicalekről, operákról vagy magyar népdalokról. Művész tanárok, köztük roma származásúak, volt állami gondozottak segítik a munkát.

– Az egészséges, hát még a speciális szükségletű gyerekek, ha kimozdítják őket a saját környezetükből, önbizalomhiányossá, sebezhetővé válnak. Nagyon fontos felkészíteni őket arra, hogy meg tudjanak állni a saját lábukon, fel tudják építeni a jelenüket és a jövőjüket. Nemcsak zenét tanítunk és önismereti foglalkozásokat tartunk nekik, hanem az életben hasznos gyakorlati tanácsokkal is ellátjuk őket és felvértezzük azzal a tudással, hogyan lehet átkeretezni a negatív dolgokat pozitívvá. A program, amely Gencsapátiban kezdődött, két éve intézményes formában működik tovább Budapesten és környékén több helyszínen és Vasban is. A foglalkozások az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskolával együttműködésben valósulnak meg.

Az állami gondoskodásban élő több ezer gyermeken kívül a Művészetek Palotája Cifra Palota családi sorozatában is gyermekekkel foglalkozik: utóbbiban beavató előadás-sorozatot vittek művész társaival, egy interaktív zenés produkciót, mesével gazdagítva. Magánénekesekkel is foglalkozik – operaénekeseket, énekművészeket, karaoke énekeseket képez – amatőr énekeseket tanít. S küldetésének érzi, hogy fejlessze a támogatói kultúrát az állami gondoskodásban élők megsegítésére.

– A Budapesti Operettszínház főigazgatója lehetőséget ad arra, hogy állami gondozottak minden évben többször ellátogassanak az intézménybe. Szentgotthárd polgármestere, Huszár Gábor is kiemelkedő ilyen szempontból. Nagy segítség lenne, ha több város, intézmény, cég is becsatlakozna a programba például a gyermekek táboroztatásával vagy a gyermekvédelmi intézményekbe történő hangszervásárlással. A színházi előadások, a táborok, a zene, a művészet kinyitja a gyerekek szeretetre és kultúrára éhes lelkét és fontos a beilleszkedésük szempontjából.