Táplálnunk kell a lélekmagocskát - Hajba Eszterben mindenek felett a gyerekekkel való együttlét nyitja meg a tudást

„Fordulj befelé mindennap, És keresd meg a belső erőt, Hogy a világ ne fújja el gyertyád lángját.” Katherine Dunham amerikai táncos, koreográfus, antropológus idézetét választotta mottójául a magát lélekkísérőnek, lélektámogatónak mondó Eszter. – Mindenhez kell a belső erő, és egyáltalán nem mindegy, hogy csak külső vagy belső biztonságunkra is támaszkodunk. A magunk mögött hagyott időszak minden szempontból arra ösztönzött, hogy belső fényünket, világunkat kezdjük el felkutatni, felébreszteni minden árnyékkal és fénnyel együtt – mutat rá elöljáróban. A felvetésre pedig, hogy milyen módon lehet segíteni ebben a gyerekeket, távolabbról indít. 

– Amikor egy gyermek megszületik, kiválasztja a szüleit: az anyát és az apát, akikkel tapasztalni szeretne. A gyermek születése utáni években nagy hangsúlyt fektetnek a körülötte élők arra, hogy tökéletes legyen a járása, a beszéde, de az öngyógyító magocskáról szinte mindig elfeledkeznek, pedig ez a befelé figyelésre, a meditációra, a relaxációra és egyéb öngyógyító mechanizmusokra serkentené a gyermeket, amire nagy szüksége lenne. Ha ezt nem tápláljuk, elalszik. Ezért történhet meg például, hogy sok felnőttből hiányzik a belső biztonságra való törekvés. A szülőket tehát arra ösztönzöm, minél korábban, már magzati korban kezdjék táplálni. 

Későbbi életkorban, bölcsődés-, óvodáskorban tökéletesen megfelel a célnak egy esti mozgásgyakorlat, az érzelmekről való kommunikáció és más kreatív eszközök. Őszintén, bátran lehet beszélni a gyermekekkel az érzéseikről, legyen szó irigységről, szeretetérzésről vagy akár halálesetről. Kis kártyákat is gyárthatunk boldog, szomorú, hálás, bosszantó, vidám stb. felirattal: amelyiket este kihúzza az óvodás gyermekünk, azzal kapcsolatos élményt, pillanatot kérjünk tőle a napból. Stressz- és feszültségoldó mozgásgyakorlatok is rendelkezésre állnak: kopogtassák végig a lábukat, a vállukat mintegy ébresztőként. Lehet egymás testét is kopogtatni: apáét, anyáét is. 

A mesemeditáció is elérhető, akár lefekvés előtt: a gyermek ezt nem mozgóképen nézi, hanem hallja és feldolgozza a belső világában, ami jól hat a központi idegrendszerére. Mindezek nyitják, tanítják a szülőket is, akiknek mindenekelőtt azt javaslom, hogy kezdjék el önmagukat vizsgálni, hogy tisztában legyenek magukkal. A fentieket soha nem késő elkezdeni, hiszen mindenki a saját ritmusában halad az útján és fejlődik – mondja Eszter, aki a húszas éveiben kezdett el „önmagával foglalkozni”, és nagy önismeretei utat járt be. – Amikor a lélek felébred, és megérik arra, hogy elinduljon az önismereti úton, annak éppen akkor és ott van az ideje – állítja hittel. Magáról elárulja még, hogy ösztönösen érzi, milyen módon érintse meg a gyermekek lelkét. 

– Fiatalabb koromban is mindig a kicsikhez kapcsolódtam, ráéreztem az árnyékokra, amiket kibontogatva fényt tudunk varázsolni. A gyerekekben élő gyertyaláng engem is inspirál, és megtanuljuk együtt táplálni a lángot, ami nem más, mint az önszeretet. A könnyedség, amivel ők (bizonyos életkorig) a „mostban” léteznek, nekem is hatalmas inspiráció. Abban is szeretnék segíteni, hogy ezek ne múljanak el később az elvárások hatására. Az ösztönös megtapasztalásokon kívül Eszter kurzusokon, tréningeken is gyarapította a tudását: kineziológiát, szeretetés érintésterápiát, Bach-virágterápiát, Reikit, az Access Bars gyengéd kézrátételes módszert is elsajátította. 

Nyitott a fejlődését szolgáló módszerek iránt, de alapvetően a gyerekekkel való együttlét nyitja meg benne a tudást, ami „mindenkiben benne van, hiszen egy forrásból származunk.” Szóba kerülnek még csoportos és egyéni szuperhősórái az óvodásokkal, kisiskolásokkal, amelyek során a gyermekek megélik és megtanulják kezelni a érzéseiket. Azt, hogyan lehetnek magabiztosak, hogyan küzdjék le félelmeiket, legyenek képesek vizualizálni és megfogalmazni céljaikat. 

– A lélekmagjuk megkapja ilyenkor a megfelelő ingert. Mintha egy villanykörte felgyulladna a fejük felett: elfogadó, ítélkezésmentes térben beszélhetnek, ahol bátran bármit kiengedhetnek magukból. Stresszoldást, érzelmekkel való kommunikációt, megélést, mozgásgyakorlatot, testtudatépítést tanulnak, és az egymással való kommunikációjuk is fejlődik.

Megfogalmazta azt is, hogy szeretné a szülők kezébe is adni a módszerét, hiszen „úgy tud segíteni, ha a családoknak segít.” A hétlépcsős varázslatban építi fel a nézőpontváltás folyamatát, ahol szülőként, pedagógusként, testvérként, barátként nem bűntudatból működünk, hanem a tiszta forrásunkból. Ahol a viselkedések mögött a megértést és a tanulást tapasztaljuk.