A világ vezetőinek aláírását gyűjti - Márián Zoltán mesélt a különleges hobbijáról

A nyugalmazott ügyész a közelmúltban Sárváron járt lányával, Márián Dorinával, aki amellett, hogy spanyolnyelv-tudásának köszönhetően több aláírás megszerzésében segítette édesapját, a dedikációkat összegyűjtő kötet társszerzőjeként is jegyezhetjük. Mint azt a gyűjtő elmondta, az aláírások esetében a legfontosabb számára az eredetiség, kizárólag saját kézírással ellátott relikviákat gyűjt. 

A gyűjtéseknél a legfőbb szempontja, hogy a szignó egy adott ország első számú politikai vezetőjétől származzon, ideológiai hovatartozástól függetlenül. Márián Zoltán saját bevallása szerint a gyűjteményben nagyon sok jó, nagyon sok rossz és kifejezetten gonosz ember aláírása is megtalálható. – A 1960-as években, amikor a gyűjtést kezdtem, könnyebb volt kapcsolatba kerülni a politika szereplőivel, akik akkoriban még szívesebben válaszoltak – idézte fel a kezdeteket, majd elmondta: akkoriban kézzel írta a leveleket, amelyeket szülőfalujában, Csengerben a bank írógépén „pötyögött be” az igazgató engedélyével. 

Hozzátette, ma, az internet korában ez egészen máshogy van, nehezebb választ és eredeti szignót kapni. – Szokták kérdezni, ki az, akitől még nem sikerült aláírást szereznem. Donald Trumpot emlegetem ilyenkor, akitől ugyan kaptam négy-öt nagyon szép fotót, de mindegyiken másolt aláírás volt. De addig nem fogok nyugodni, míg egyszer nem jutok hozzá egy eredetihez – szögezte le. Az első aláírását III. Makáriosz érsektől, a független Ciprus első államfőjétől szerezte be, majd őt követték a környező, akkori szocialista államok vezetői. 

– Elmondhatom, hogy a világ valamennyi állama közül nincs olyan, ahonnan vagy az államfőtől, vagy a kormányfőtől ne lenne aláírásom – mondta. Felidézte azt is, Henry Truman volt az első az amerikaiak közül, akitől szignót kapott. 1970-ben kereste fel, amikor még egyetemista volt. Személyes hangvételű levelet kapott válaszul, amelyben az egykori elnök sok sikert kívánt a jogi tanulmányai elvégzéséhez. Arról is beszélt, hogy sok esetben a vágyott aláírás gazdája már nincs életben, ilyenkor a családtagok segítségét kéri a felmenők kézjegyének begyűjtésében. 

A Seychelleszigetek kormányzója például, mire megkapta Márián levelét, napokkal előtte hunyt el. Márián Zoltán levelére a kormányzó fia válaszolt, aki levelében megírta, hogy az édesapja már nem tud dedikálni a számára. Márián részvétnyilvánítása mellett visszaírt a fiúnak, hogy hátha van olyan dokumentum a birtokában, amelyet a kormányzó aláírt, de a fiú nem talált ilyet.

Végül felajánlotta, hogy elküldi apja bankkártyáját, melynek a hátoldalán szerepelt a saját kezű aláírás. Juan Carlos spanyol király aláírását Dorina szerezte meg édesapjának egy kerek születésnapja alkalmából – ez ismét különlegességnek számított amiatt, hogy uralkodók nem szoktak névre szóló dedikációt adni. 

Dorina egy kubai útja során Havannában felkereste a forradalmi palotát, ahol Raúl Castrónak, a kubai minisztertanács elnökének szignóját szerette volna megszerezni, ugyanis Fidel Castrótól akkor már volt neki. A palotába végül Dorina kalandos úton, de bejutott, majd egy szobában várakoztatták csaknem egy órán át, mígnem belépett Raúl Castro személyi titkára, aki elmondta, hogy autogramot nem, de könyveket tud adni a számára. Kapott is ajándékba a Castro családról és Che Guevaráról szóló kiadványokat és Kubát ábrázoló képeslapokat. Emellett ígéretet tett rá, hogy a szignót elküldi Magyarországra. 

Alig egy hónapon belül, Márián Zoltán 60. születésnapjára érkezett egy szép levél, benne egy, a kubai forradalom 40. évfordulójára kiadott boríték Raúl Castro eredeti aláírásával, aki egyúttal a levélben gratulált édesapja születésnapja alkalmából is. Bár egyházi vezetők aláírását Zoltán nem kifejezetten gyűjti, a legjelentősebb vallási személyek – mint Teréz anya, a pápák, az anglikán érsek és a konstantinápolyi patriarcha – kézjegyei megtalálhatók a gyűjteményében.

 Ferenc pápa legutóbbi budapesti látogatása alkalmával személyesen is találkozhatott az egyházfővel. Néhány kedves szó kíséretében még a gyűjteményét megörökítő könyvet is át tudta adni az egyházfőnek. A vezető személyiségek mellett néhány különleges személy szignója is helyet kapott a gyűjteményben, úgymint a vietnámi háború ikonikus fotóján szereplő, a bombázás elől menekülő – akkor még – kislányé és azé a repülőgéppilótáé, aki Hirosimára ledobta az atombombát.