Űripari tesztmérnök és hennaművész – A vasvári születésű Baranyai Annát munkájáról, hobbijáról is kérdeztük

Űrtechnológiai központot hoz létre Martonvásáron (Fejér vármegyében) Magyarország egyik vezető űripari magánvállalata, a Remred Kft. A2025 első felében megvalósuló központban komplett kisműholdak és az azokat működtető rendszerek gyártását, összeszerelését, integrációját és tesztelését végzik majd speciális technológiai háttérrel, amely megfelel a legszigorúbb űripari szabványoknak – szerepelt a hírekben. Baranyai Anna már az egyetem alatt velük dolgozott. Rövid idő alatt alakult a családias cég több mint hatvan főt foglalkoztató vállalattá, ahol gyors karrierutat járt be. Technikus, később tanácsos munkakörben foglalkoztatták. Rövid időn belül tesztmérnök, majd csoportvezető lett. Hogyan jut el valaki nőként az űriparba és vajon vágyik-e feljutni az űrbe? Milyen izgalmakat tartogategy világűrbe kerülő űreszköz tesztelése? – ezekre is válaszolt.

Út az űriparba

– Vasváron jártam általános iskolába, középiskolába pedig Szombathelyre, a Nagy Lajos Gimnáziumba. Jó tanuló voltam, de egy tantárgyból sem különlegesen kiemelkedő, kis túlzással minden érdekelt. A kémia ment a legkevésbé, úgy éreztem, ott van a legtöbb felfedezetlen terület a számomra, ezért választottam fakultációként, amihez a matematika adta magát. Természettudományos könyveket, magazinokat olvastam, előadásokat néztem, végül vegyésznek jelentkeztem az ELTE-re. Itt kell említenem Simonné Baranyai Zsuzsannát, a fizikatanáromat: az egyetemi jelentkezéskor ő adott jó tanácsot. A családban én voltam az első, aki természettudományos végzettséget szerzett. Az űr később került képbe, már az egyetemen: felfedeztem, hogy élőben lehet követni rakétafelbocsátásokat, együtt izgulni a NASA dolgozóival, hogy kijut-e a rakéta a Föld gravitációs vonzásából vagy felrobban. Lenyűgözött, hogy emberi erővel és összefogással ilyen dolgokra vagyunk képesek. Akkor kezdett érdekelni a téma, és döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Az Egis Gyógyszergyár Zrt. Készítményanalitikai osztályán töltötte a szakmai gyakorlatát. Az aeroszol forrástípusok és a részecskeszám-méreteloszlás közötti kapcsolat azonosítása címmel az ELTE TTK Analitikai Kémia Tanszékén 2016-ban Tudományos Diákköri Dolgozatot írt. Szakdolgozatának témaválasztásában inkább a lehetőségek, mint az érdeklődése irányította. A légkörkémia kevésbé érdekelte, az analitika annál inkább. A kutatás helyett pedig a technológia, a mérnöki munka vonzotta: az, hogy a mindennapokban olyasmivel foglalkozhasson, aminek közvetlenül vagy rövid távon is látja az eredményét. A képzés utolsó évében fordult az űrtechnológia és az űripar felé, és jelentkezett az alap- után mesterképzésre a BME Vegyészmérnöki Karára. Diplomamunkáját Alfa-sugárforrás előállítása szilícium detektoros rendszerek energiakalibrálására témában írta.

A környezeti tesztelésért felel csoportvezetőként

– Magyarországon is sok olyan műszert fejlesztenek, amelyek az űridőjárást, az űrbéli sugárzást mutatják, a kozmikus sugárzást vagy a Föld körüli magnetoszféra változásait rögzítik. Ezekben szilícium-detektorok vannak: ha a napból vagy máshonnan érkező nagy energiájú töltött részecskék beléjük csapódnak, rögzíteni tudják, hogy hány darab, milyen energiával és milyen irányból érkezett. Ahhoz, hogy a mért értékeket fizikailag lehessen értelmezni, be kell kalibrálni a detektorokat. A kalibráláshoz különböző sugárforrásokat használnak, amelyek az űrben is előfordulnak: alfa-, béta-, gammasugárzás stb. 2018-ban én fejlesztettem egy, a kalibrálásra használt alfa sugárforrást, amit a mai napig használnak – mondja.

Anna 2017-ben az MTA Energiatudományi Kutatóközpontjának Sugárvédelmi Laboratóriumában, az Űrdozimetriai kutatócsoportban töltötte a szakmai gyakorlatát. Onnantól felgyorsultak körülötte az események. (Az Energiatudományi Kutatóközpont az egyik olyan kutatóhely, ahol Magyarországon a legrégebben foglalkoznak űrkutatással. Ennek eredményeképpen már sok magyar eszköz jutott fel geofizikai rakéták, műholdak, bolygóközi szondák, emberes űrhajók és űrállomások fedélzetén a világűrbe.) A kutatóközpont űripari spin-off cége volt, ma Magyarország egyik vezető űripari magánvállalata a Remred, a mostani munkahelye. A laboratórium most is olyan műszerek fejlesztésével és az általuk szolgáltatott tudományos adatok kiértékelésével és kutatásával foglalkozik, amelyek a kozmikus sugárzással, az űridőjárással és a dózisméréssel kapcsolatosak. Ezzel összefüggésben említi a Pille nevű magyar fejlesztésű dózismérőt, az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete által kifejlesztett mérőműszert, amit a magyar űrtevékenység egyik legsikeresebb termékének tartanak. Különböző változatai már többször jártak a világűrben – évtizedek óta használják az űrhajósok által kapott sugárdózis mérésére. A mért értékeket náluk, a laboratóriumban értékelik ki. Szóba kerül a NASA Artemis-küldetése is: az amerikai űrprogramnak az új Holdra szállás a célja. Az újgenerációs holdrakéta tavaly tesztrepülést hajtott végre a Hold körül, rajta két emberi testet szimuláló bábuval – azokon is helyeztek el dózismérőket, amelyeket ugyancsak laboratóriumukban értékelnek. Ott, ahol Anna a környezeti tesztelésért felel csoportvezetőként.

Percről percre meg kell tervezni mindent

– Bármilyen eszközt küldünk Föld körüli pályára, annak nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelnie és mostoha környezeti körülményeket kibírnia. A rakétaút során hatalmas rázkódást szenved el az eszköz, amíg áthalad a légkörön. Vákuumban kell működnie, és ahogy kering a Föld körül, a Nap hol megsüti, hol a Föld árnyékába kerül, emiatt gyakran és gyorsan felmelegszik és lehűl. Sugárzás is éri, ami szintén roncsolhatja az elektromos műszert. Nagyon biztosra kell tehát mennünk még itt a Földön, hogy végig kiválóan működjön, amíg a tervezett élettartamát be nem tölti. Emiatt lényeges, hogy minden körülményt szimuláljunk és mindenre teszteljük. Előre, percről percre meg kell tervezni minden egyes tesztelést: egy Excel táblázatban lépésről lépésre pontosan dokumentáljuk, mi történik majd. Ennek az elkészítését szeretem leginkább: ilyenkor fejben belehelyezkedem a jövőbe. Nagy stressz forrása, hogy a műszerekből legfeljebb egy-két darab készül. Nagyon óvatosan kell kezelni őket. Mivel mostoha körülményeknek tesszük ki őket: hatalmas gyorsulással rázzuk meg és mínusz 30 vagy éppen +100 fokban vannak a vákuumban, könnyen tönkremehetnek. Váratlan esemény is történhet, például egy áramszünet. Olyankor helyben, gyorsan, kreatívan kell cselekedni. El kell kerülni a túltesztelést is, hogy ne csökkenjen az eszközök élettartama – magyarázza.

Nagy élményként emlékszik a GRBAlpha nevű, magyar-szlovák-japán nemzetközi együttműködéssel, a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet tervezésében és projektvezetésével készült kisműhold rázástesztelésére. Azt a pandémia idején, a teljes karantén időszakában egyedül csinálta végig.

Műholdak nélkül elképzelhetetlen az életünk

– Ha nem tesztelés folyik, akkor szerelünk, adatokat veszünk, előkészítéssel és utómunkával telik az idő. Jól érzem magam csoportvezetőként: a labor menedzseléséhez és a teszteléshez szükséges feltételek megteremtése vonzó és kihívást jelentő feladat. A vezetőség rugalmas, a hierarchia inkább segíti, mint hátráltatja a munkát. És nagy várakozás előzi meg a Közép-Kelet Európában egyedi űrtechnológiai központ létrehozását. A csarnokban a 100-400 kilogramm közötti kisműholdak gyártása, összeszerelése és tesztelése egy helyen folyik majd. A laboratórium az összes környezeti körülmény tesztelésére alkalmas lesz: a rázás-, termovákuum és klímatesztek mellett elektromágneses kompatibilitás, akusztikus és sokkteszteket is tudunk majd végezni. Nem tömeg-, hanem egyedi gyártásra készülünk – mondja. S hangsúlyozza: a különböző feladatú műholdak nélkül ma már elképzelhetetlen lenne az életünk: elengedhetetlenek az internethez, a GPS-hez, a banki folyamatokhoz. Ugyanígy Földünk megfigyeléséhez, a kutatásban és a katasztrófa-elhárításban is mindennapos a használatuk. A mentő néhány percen belül házhoz jön, műhold nélkül ez is elképzelhetetlen lenne.

Kikerülhetetlen a kérdés: vágyik-e az űrbe egy űripari tesztmérnök? A válasz igen, de Anna csak rövid időre, esetleg űrturistaként vállalkozna az útra. Ennél nagyobb álma, hogy egy rakétafelbocsátást élőben megnézhessen.

A henna díszítés magabiztosságot ad

Földközelibb és kézzelfoghatóbb tervei most a hennázással vannak. Hennaművészként egyedi mintákat tervez. – Mindenkinek a hozzá illőt, amire éppen szüksége van megerősítésként. Sok nő leértékeli magát, amit a patriarchális-kapitalista társadalom sulykol beléjük. Ha hennával díszítem a testüket, az magabiztosságot ad, szebbnek látják magukat, jobban figyelnek a belső erejükre.

Elárulja még, hogy a társasjátékokért a férjével együtt rajonganak. Zalaszentgróton a könyvtárban társasjáték-esteket szerveznek péntekenként. A kedvence – mi más – a Mars terraformálása: a játékosok a Mars bolygó lakhatóvá tételéért versenyeznek.