Egyfecske - Mit akarok látni

Az előítéleteink, a kivetítéseink, azaz a másokról magunkban megkomponált gondolataink olyanok, mint a régi, megporosodott diák. A fejünkben elkezd pörögni egy film, amiről a végén az is kiderülhet, hogy az ég világon semmi köze nincsen a valósághoz! Hogy mire gondolok? Például arra, hogy amikor hirtelen ítéletet mondunk egy emberről, egy helyzetről, egy eseményről, akkor olyan diákat teszünk bele a vetítőgépbe, amik egyedül a mi fejünkben léteznek. Nagyon nagy hiba azt gondolni, hogy egy-egy jelenet bőven elegendő ahhoz, hogy valakiről komplex véleményt alkossunk. Elég pusztán abba beleéreznünk, hogy mi is hányszor vagyunk rossz passzban, milyen gyakran fordul elő, hogy bántóan viselkedünk. Ha ezen szituációk alapján ítélne meg minket a külvilág, akkor bizony nem valószínű, hogy elégedettek lennénk az „osztályzattal”. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenre elnézően kell reagálnunk, mosolyogva és legyintve. Nyilván nem. De messzemenő következtetésekkel, sőt már előre feltételezésekkel nem érdemes vagdalkoznunk. Tévútra vezetnek bennünket.