Harminchárom év után búcsúzik Tuczainé Régvári Marietta a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásztól

Dr. Konkoly István megyéspüspök 1991. november 1-jén újraindította a segélyszervezet a Szombathelyi Egyházmegyében, annak vezetésével pedig Győrvári Edith-et és Tuczainé Régvári Mariettát bízta meg. 

- Az első dolgunk a plébániai karitászcsoportok megalapítása volt. A mai napig ők a biztos alapjai a rendszernek: naponta találkoznak az idősekkel, betegekkel, rászorulókkal - meséli Tuczainé Régvári Marietta. Hamar kiderült az is: a az alkohol, a drog és a játékgép legalább akkora gondokat okoz a lakosság körében, mint a magány. Így 1996-ban elindították a RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálatot, majd rá három évre megnyílt a Hársfa, később a Szikla Ház. A szervezet intézményrendszere ekkor szakosodott a megváltozott munkaképességű pszichiátriai és szenvedélybetegek ellátására. 

Tízezer tő levendulával kezdődött...  

Dr. Veres András megyéspüspök érkezése újabb mérföldkövet jelentett a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász életébe. - 2010-ben egy római zarándoklatról hazafelé megálltunk a dolomitok lábánál. Ott határoztuk el, levendulát termelünk. Ha ott megél, a növény gondozása, feldolgozása pedig több száz embernek ad munkát, akkor mi miért ne tudnánk megcsinálni? - emlékszik vissza a döntő pillanatra Marietta.  

2010. szeptember 20-án megnyílt a vásárosmiskei levendulaház, december 14-én pedig a nagylengyeli Szent Család Szociális Központ, ahol a Rómából hozott alapanyagból rózsafűzért, az itt kialakított varrodában pedig a levendulának zsákot készítenek a foglalkoztatottak. Ez az esztendő egyben a Kríziskamra Mintaprojekt kezdetének az időpontja is: az együttműködő cégek az erre a célra átalakított plébániaépületekben, a Karitászon keresztül helyben munkát adnak a megváltozott munkaképességűeknek. Vásárosmiskén 50, Nagylengyelben pedig 35 emberrel kezdték meg a programot.  

– Sokkal emberibb azt mondani valakinek, akinek nincs pénze gyógyszerre, hogy jöjjön, végezze el ezt a munkát, és kap érte fizetést, mint a kezébe nyomni ezer forintot – fogalmazott az egykori karitászigazgató, aki szívesen emlékszik az alábbi történetre is:  Vásárosmiskén a program elindulását követően karácsonykor a faluházban a betegek betlehemes játékkal készültek. A legutolsó padban ült, mellettem egy 10-12 éves fiú tördelte izgatottan a kezét. Megkérdezte tőle kiért izgul, azt mondta: - Az anyukámért. Nagyon beteg volt, évekig ki sem kelt az ágyból. Most pedig ott van a színpadon és idén már karácsonyi ajándékot is fog venni nekem. 

Kemenespálfán 45 megváltozott munkaképességű ember kezdett dolgozni. Itt Bodorkós Imre atya kezdeményezésére szintén felújítottak egy régi plébániaépületet, hatalmas kertjébe pedig 160 szilvafát ültettek. A következő időszakban az egyik ötlet szülte a másikat: Ölbőn megnyitották a Szent Miklós Gyógyfüves Házat és a Szent Anna Gyümölcsészetet – itt dolgozzák fel, be lekvárnak, szörpnek és hasonlóknak az egyes települések terméseit. A programban – köszönhetően a vasi nagyvállalatoknak – jelenleg mintegy 720-an dolgoznak és ez a szám hamarosan tovább bővül. A nehéz gazdasági környezet ellenére Kőszegen az egyik cég vállalta, hogy negyven főnek munkát ad a közelmúltban megújult és átadott Szent Erzsébet Szociális Központban. Ez év januárjában dr. Székely János megyéspüspök megáldásával megnyílt a szombathelyi VAOSZ-udvarban a Szent Anna Ház, ahova a 60+-osokat várják programokkal, társasággal. 

Tuczainé Régvári Marietta azt mondja, a szívének talán legkedvesebb projektjét, a nardai karitász tábort a felsorolás végére hagyta. Nyaranta nyolc héten át biztosítanak felejthetetlen élményt a gyermekeknek. Szent Márton Egyházmegyéjében pedig úgy illik, hogy megosszák, ami nekik jó. Így az első két hétben az ország legszegényebb részeiből és Kárpátaljáráról fogadják az ifjúságot. 

Mindenki azt adja, amije van 

Mindez talán mutatja: egy alulról, egymásra építkező szervezet a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász, amelynek 80 közössége mintegy 800 tagot számlál. Mindez azonban nem lenne, ha a mindenkori polgármesterek, a vármegye vezetői, a vasi vállalkozások és az önkéntesek nem állnak az ügyeink mellé - hangsúlyozza Tuczainé Régvári Marietta. Majd így folytatja: az elmúlt három évtizedben többek között ott voltak a kárpátaljai árvíznél, a vörösiszapkatasztrófánál, a horvátországi földrengésnél, ott voltak az egyedülállók mellett a pandémia idején és most ott vannak a háború sújtotta Ukrajnában. 

– Néha elképzelni sem tudom, honnan jön össze újra és újra a több tonnányi adomány. Hatalmas köszönettel tartozunk a fuvarozó cégeknek, akik ingyen és bérmentve célba juttatják mindezt, és a város legnagyobb kereskedelmi egységének, ahogy egy évben többször is gyűjtőakciót tarthatunk. Legalább ekkora hálával tartozunk azoknak is, akik a nyelvtudásukat vagy éppen a szervezőképességüket adják a jóért. 

– Emlékszem, amikor 1998-ban a Latorca mindent vitt Munkácsnál, ott álltam a határ túloldalán a több kamionnyi cucc között, és rájöttem: akkora a baj, hogy ez még semmire sem lesz elég. Akkor még nem voltak okoseszközök, csak a tekerős telefonon üzentem a Vas Népe egyik munkatársának. Másnap ott voltunk a címlapon, rá három napra pedig, mikor hazaértem, alig lehetett lépni a sok adománytól a Szily János utcai épületünkben. Arra kérem a Szombathelyi Egyházmegyében élőket, a jövőben is álljanak így a karitász mellett és támogassák a karitatív munkát Kiss István személyén keresztül – zárta gondolatait Tuczainé Régvári Marietta.