A körmendi koporsókészítő-dinasztia: 150 éve a temetkezésben a Kovátsik család

Egykor a körmendi óvárosban, a Dienes Lajos utcában épült fel Kovácsik János asztalosmester és koporsókészítő műhelye. A család, amely most már nevét Kovátsiknak írja, 1874 óta – immár 150 éve – foglalkozik temetkezéssel, ami nemcsak Magyarországon, hanem Európában is egyedülállónak mondható. 

– Öt generáció óta nyújtunk segítséget a gyászoló hozzátartozóknak, az alapítás óta folyamatos a működés, ugyanazon a helyen dolgozunk, ahol annak idején a felmenőink kezdték – mondta Kovátsik Tamás, majd hozzátette: a családi vállalkozást 1951-ben államosították, de a szakértelem miatt azután is alkalmazták a családtagokat. 

A szakma apáról fiúra szállt

A szakma apáról fiúra szállt, de a kegyelet iránti elhivatottság miatt a dédnagymama lánya, Boris néni és a nagypapa, Gyula bácsi több mint ötven éven át – még nyugdíjasként is – segítették a család munkáját. Az 1970-es évektől Kovátsik Gyula, Tamás édesapja is kitartott a hivatás mellett mindaddig, amíg Magyarországon az elsők között tudtak újra magáncéget alapítani. Az irodában Gyula felesége, Hajnalka és idősebb fiuk, Tamás fogadja a hozzátartozókat már több mint harminc éve. 

– Lelkileg ez az egyik legnehezebb feladat, egyben a legtöbb empátiát igénylő tevékenység. Halálesetkor a hozzátartozók reakciója, lelkiállapota más és más. Valaki igényli a segítséget, elfogadja a tanácsokat, de vannak olyanok is, akikkel nagyon nehéz a bajban megtalálni a közös hangot, még ennyi évtizedes tapasztalattal is – mesélte Tamás. 

A 2000-es évek elején a Veszprémi Egyetemen oktatták és vizsgáztatták a temetkezési vállalkozókat. A jog, a közigazgatás, a vállalkozásvezetés, a temetőfenntartás, a kegyeleti kultúra, a temetések felvétele, a kegyeleti kommunikáció és sok más mellett a tanatológia mint tudományág szerepelt a tananyagban. Utóbbi a pszichológia egyik ága, a haldoklással, a halállal, a gyásszal összefüggő lelki megnyilvánulásokat kutatja. Az elhunytak után maradt családtagoknak a halál elfogadása és a gyász feldolgozása nagyon nehéz. 

A munkában a család többi tagja is aktívan részt vesz

A Kovátsik család tagjai a temetkezési akadémiai oktatás keretein belül meghallgatták Polcz Alaine volt magyar pszichológus, írónő, a tanatológia kutatójának előadásait, ami sok segítséget jelent a munkájukban. Az elhunytak szállítása, a sírhelyek előkészítése, a ravatalozás, a temetések lebonyolítása, a teljes temetési szolgáltatás összehangolása évtizedeken át a két testvér, József és Gyula feladata volt. Józsi – így ismerte mindenki – idő előtt abbahagyta a munkát betegsége miatt. Halála után Gyula folytatta a tevékenységet, aki több mint félszáz éves tapasztalattal bír. 

A munkában fiai, Gyuszi és Tamás, valamint a család többi tagja is aktívan részt vesz. A temetkezési szolgáltatásban immár két generáció óta a Zana család tagjai – jelenleg Csaba és Antal – dolgoznak. A koporsós temetéseknél Haág Tibor és Trájber István segítenek. A temetkezési kultúra egyre inkább a hamvasztás felé tendál, aránya már a régióban is eléri a 75 százalékot a koporsós temetésekkel szemben. Mind többen választják a hamvasztás utáni felekezeti vagy polgári búcsúztatókat. Sokan gondolják úgy, hogy a hamvakat hazaviszik, de lehetőség van a hamvak természetben való elszórására is, az ehhez szükséges engedélyek beszerzése után. 

A Kovátsik dinasztia bekerült a helyi települési értéktárba is

A Kovátsik család több évtizede végzi köztemetők üzemeltetését. A mai világban tevékenységükben ez az egyik legnehezebb feladat. A temetőüzemeltetéshez, a sírásáshoz, az elhunytak kezeléséhez, az exhumáláshoz, a temetésekhez, illetve az ehhez kapcsolódó fizikai munkához nagyon nehéz megbízható és jó munkaerőt találni. Kevés ember – főleg fiatal – érez affinitást ehhez a foglalkozáshoz. 

– Nem könnyű szakma ez, az év 365 napján állandóan ügyeletben kell lenni többüknek is, és nem sok idő marad pihenésre. Bármikor történhet haláleset, és amikor csörög a telefon, menni kell. Valakiknek az életük legnehezebb pillanataiban segíteni kell, a legjobb tudásuk szerint – tette hozzá végül Kovátsik Tamás. 2014-ben, amikor a cég 140 éves volt, a Kovátsik dinasztia bekerült a helyi települési értéktárba is, emellett az 1874-es eredeti alapító cégtáblát kiállították a körmendi múzeumban. Sok minden változik, viszont a Kovátsik család tevékenysége, elhivatottsága, a kegyelethez való hozzáállása állandó, amíg tudják, folytatják ezt a tradíciót, és bíznak benne, hogy egyszer továbbadhatják tudásukat a következő generáció számára.