Reggel meglesz, hogyne lenne meg!

Reggel meglesz, hogyne lenne meg! – ezzel biztatta magát, mielőtt végképp elnyomta az álom az első átdolgozott tavaszias nap végén. Előtte vagy tízszer végiggondolta, hová rakhatta azt a 30 ezer forintot, amit a régen horgolt nagy, törtfehér csipketerítőkért kapott. Vintage! – így lelkesedett érte a szomszéd fiatalasszony, aki megvette. Neki meg csak a helyet foglalta a szekrényben. Örült a másik örömének és a pénznek is – csak nem vesztette el, mondogatta. Másnap végigjárta a lakást és a kertet, belenézett minden zsebbe, vizslatta a füvet. Aztán jött egy gondolata: a kuka – oda dobta az üres vetőmagos tasakokat. Először csak a tízezres került elő, aztán a kályha-hamu alól sértetlenül a nagyobb pénz is. Megnyugodott: lesz bőven ajándék az unokáknak húsvétra.