Madaras Gergely életében ez fontos megvalósult álom

- Egy 2012-es interjúban azt mondta – amikor az álmairól, terveiről kérdezték -, hogy 10-15 éven belül szeretne egy világszínvonalú zenekar élén állni. Ez már az – vagy egy állomás?

- Igen, ez egy fontos megvalósult álom. Az Orchestre Philharmonique Royal de Liege 97 zenészével Belgium legnagyobb zenekara, az ország francia régiójának – Vallóniának – pedig egyetlen professzionális szimfonikus együttese, amelynek olyan renoméja, olyan tradíciója – és olyan költségvetése van, hogy rendszeresen a legjobb művészeket tudja meghívni: szólistaként, vendégkarmesterként. Turnéi során a legfontosabb európai és nemzetközi színpadokon lép fel, számos CD-t készít folyamatosan – szintén a legjobb kiadókkal. És nem utolsósorban a saját városában hat bérletsorozatból álló évadot tart fönn. Itt minden a rendelkezésemre áll ahhoz, hogy megmutathassam, ami bennem rejlik; fontos mérföldkő a karrieremben, nagyon örülök, hogy ezt a munkát és építkezést elkezdhetem.

- Harminchárom évével ön a legfiatalabb zeneigazgató az 1960-ban alapított együttes történetében – és ön az első magyar; a kinevezéséről szóló sajtóhírek rendszerint így kezdődnek.

- Hogy a legfiatalabb – ez a zenekar szempontjából talán fontos – az én szempontomból kevésbé, mert nem érzem magam fiatal karmesternek. Karmesternek érzem magam, aki fiatal. A szakmai életkor nálunk másképp működik: nem nagyon ismerek olyan neves karmestert, aki fogta magát és hatvanegynéhány évesen nyugdíjba ment. Természetesen én sem azt számolgatom, hogy mennyi van hátra a nyugdíjig, sőt abban reménykedem, hogy életem végéig dolgozhatom.

- Kétéves procedúra előzte meg a döntést, hogy önt nevezik ki a belga királyi filharmonikusok zeneigazgatójának. Hogyan kell ezt elképzelnünk?

- Ez voltaképpen egy hatalmas „üzem”, több évre előre, pontosan megtervezett működéssel. Zeneigazgatót sem úgy kerestek, hogy föladtak egy hirdetést, inkább fejvadász módjára jártak el. Egy külön erre a célra felállított belső szakmai bizottság, illetve a bizottság által felkért külföldi szakértők elkezdték számbavenni azokat a karmestereket, akiket el tudnak képzelni a zenekaruk élére. Így kerültem a látókörükbe. A felkérés után – egy évvel ez-előtt – egy ismerkedő projekt következett: két koncertet adtunk együtt, egy héten keresztül dolgoztam intenzíven a zenekarral, megnéztük, hogy működik, működne a kapcsolat. Az első pillanattól azt éreztem, hogy ez egy nagyon nyitott és pozitív társaság, amely egyrészt rendkívül tehetséges, másrészt tele van energiával, és készen áll arra, hogy még nagyobbat ugorjon.

Minden lehetőség adott számukra, pont ezért várják, hogy valaki mindezt még inkább kiaknázza, elmélyülten dolgozzon velük, egyéni hangzásvilágot alakítson ki, műhelymunkaszerűen belerágja magát a repertoárba, megformálja, megreformálja a közönségpolitikájukat – és új szakaszt indítson el az életükben, természetesen tiszteletben tartva a majdnem 60 éves tradíciót, amit ők már felépítettek és kialakítottak. Nagyon tetszett ez a hozzáállás és mentalitás; úgy éreztem, hogy rögtön megtaláltuk azt a közös zenei nyelvet, amelynek a mentén el tudtunk kezdeni dolgozni. Rajtam kívül több kiszemelt karmester fordult meg náluk az elmúlt két évben, őket is kipróbálták, róluk is szavazott a zenekar. Aztán az utolsó fordulóra bekértek tőlünk egy írásbeli szakmai-művészeti tervet a zenekarral eltöltendő első hároméves ciklusra. Végül egy bizottság előtt személyesen kellett prezentálnom a terveimet és ötleteimet, majd mindennek alapján született meg a döntés.

- Akkor jövőre Belgiumba költözik?

- A családommal együtt Londonban élek – annak ellenére, hogy most is két zenekarnak vagyok a szakmai gazdája. A családi bázis továbbra is Londonban marad, ez a terv. Eddigi két szakmai otthonom Szombathelyen volt és Dijonban, a két városban, ahol zenekart vezetek. Dijonban 2019 júniusában jár le a hatéves mandátumom, amit nem fogok meghosszabbítani. Ez azt jelenti, hogy ezentúl nem Szombathelyen és Dijonban, hanem Szombathelyen és Liege-ben lesz a két szakmai otthonom. Egyébként Liege félúton van Szombathely és London között, pont ideális!

- Szerintem most sokak szívéről nagy kő esett le. A szombathelyi szimfonikusok élén éppen második – 2020-ig tartó – vezető karmesteri ciklusát tölti; és ezek szerint kitölti.

- Persze, maradok Szombathelyen, folytatom a megkezdett munkát. A szombathelyi jelenlétemen semmit nem változtat a belga kinevezés. Az itteni mandátumom a 2019/20-as szezon végéig szól – akkor leszek itt hat éve. Hogy utána hogyan alakul, arról nem tudok – és nem is szeretnék beszélni. Ennek a döntésnek még nincs itt az ideje, ez a jövő szezon zenéje. Most az a fontos, hogy a munkát, amit négy éve elkezdtem Szombathelyen, töretlenül és százszázalékos erőbedobással folytatom. Éppen most finalizáljuk a következő szezont Kiss Barna igazgató úrral, fantasztikus lesz – végignézve az itt eltöltött négy évemet, azt hiszem, hogy a talán legizgalmasabb mind közül. Jó látni, hogy kezd beérni a termés, amit együtt vetettünk.

- Amikor legutóbb beszélgettünk, arról volt szó, hogy kell még egy szimfonikus bérlet, akkora az érdeklődés; közben elindult a Hangos látás, színes hallás sorozat is.

- Tulajdonképpen megdupláztuk a közönséget az elmúlt négy évben, elindítottuk a második bérletsorozatot, amit sikerült úgy felfuttatni egy év alatt, hogy majdnem minden koncert másodszor is telt házas. A Hangos látás, színes hallás pedig egészen különleges, „civil” sorozat, ahol interaktív próbára invitáljuk az 5 és 95 év közötti hallgatóinkat; ahol nemcsak muzsikálunk, de betekintést nyújtunk a mindennapi munkánkba és az életünkbe is. Az egyórás koncert alatt mesélek a művekről, a „zenészségről”, művészetekről. Ez számomra kiemelt fontosságú projekt, amellyel közelebb kerülhetünk közönségünkhöz, a következő szezonban is folytatjuk. Rengeteg innovatív újítás van a szombathelyi program művészeti részében, ami hozzám kötődik – meg sem fordul a fejemben, hogy ezt felrúgjam. Nagy örömmel maradok, nagy erőbedobással folytatjuk a munkát.

- Már 2014-ben – amikor megérkezett – világklasszis karmesterként, muzsikusként üdvözöltük Szombathelyen. A zene által tényleg mindenhol otthon lehet, nem? Ez pedig ma különösen nagy ajándék.

- Sokféle identitásom van. Emberként van egy erős magyar identitásom, budapestiként van egy – lokálpatriótaként talán még erősebb – budapesti identitásom. De számomra az otthon ott van, ahol élek, illetve ahol rendszeresen dolgozom. A szeretteim miatt az „itthon” London, a háromszög másik két sarka pedig Szombathely és Dijon, ahová a hivatásom a leginkább köt – amellett, hogy rengeteg más helyre is utazom. Ezek a biztos pontok az életemben, amikért igazán érdemes dolgozni, tenni, küzdeni néha. Három különböző nyelv, három teljesen más kultúra – de nem ez a fontos, hiszen pont a zene által mi, muzsikusok egy olyan nyelv birtokában vagyunk, amely mindezek fölött áll és ezeket a kultúrákat összeolvasztja, miközben mégis nagyon élesen különválasztja. Hadd vegyem példának a Liege-i együttest: ugyan nagyon fontos a francia, vallon identitás – több mint húsz országból érkeztek a zenészek, akik itt játszanak. Hihetetlen a nyelvi, kulturális keveredés, mégis kialakul az összjáték és összhang. Nagyon is más személyiségek vagyunk – és a különbségek jelen vannak a muzsikálásunkban -, mégis tudunk egységet és harmóniát teremteni.