Ma éjjel fölrendeltek Moszkvába

Bár az „újabbal” bajban vagyunk, hiszen az ajánló szerint a kötet igazi izgalma abban van, hogy több mint negyven éve született, eredendően film­forgatókönyvnek. A kézirat eddig Ulickaja fiókjában szendergett. A szerző azt írja meg (képzeli el), hogy mit okoz egy járványhelyzet: az ötvenes években a Szovjetunióban. A járvány modellje működik. Legalább olyan izgalmas, mint maga a történet – amelyben a vakcinakutató orvost egy behavazott éjjelen fölrendelik Moszkvába –, hogy a szöveg hogyan viszonyul Ulickaja általunk már ismert, gyakran „filmes” vágásokkal élő regényeihez. (Mint Szabó Magda legelső, csak a szerző halála után megjelent – innen nézve utolsó – regénye, a Csigaház az ismert életműhöz.)

Még az is fölvetődhet ebben a valóságokkal dobálózó világban, hogy talán nem több az egész, mint marketingfogás. De nem! Egyrészt Ulickaja életműve szavatol a Csak egy pestis hiteléért, másrészt a nagyvonalú bevezető oszlatja el a pusztán fikcióként fölvetődő kétséget. (Ez az érzet nincs összefüggésben a tapasztalt fordító, Morcsányi Géza munkájával.) Robog a vonat, talán Miskin herceget is viszi. Az idő meg körbejár.