Kivi, kávé, paprika - A Köz-Játék a várszínházi szezon szíve

A Köz-Játék Fesztivál a nyári szezon programjának szíve, mindig a saját – az idén koprodukciós – bemutatóval indul, és tíz napig tart. Gyorsan kialakult a koreográfia: nagyszínpadi saját széria, kamaraelőadások a Festetics-palota udvarán, zenés programok a vár külső udvarában – és a Zwingernél: gyerekudvar. Így volt ez az idén is. Kicsit kisebb méretben, mint tavaly – de hát úgyse a méret a lényeg. Hanem valami más. Paprika, füzér, madzag? Az emberek, akik csinálják, akik nézik, akik ott vannak – a város maga.

 A kontextus, ahogy a várszínházi közösségi oldalon megfogalmazódik. A krónikás hangja. A miért pont kivi? sikert aratott, Kőszegre újabb színészek vágynak vissza. Ezentúl kicsit más, különlegesebb íze lesz a különben is vitamindús kivinek, sőt az is lehet, hogy a kivimadár mégis megtanul repülni. Mert a kőszegi nagyszínpadon kiderült, hogy a szárnyszegett állapot megváltozhat, hogy repülni lehetséges. De táncolni biztosan. 

Ezt a tételt bizonyítja a kivitánc, amelynek az első és az utolsó kőszegi Kivi-előadás alkalmával örülhetett a közönség. Szóval minden – sok minden – lehetséges, csak nyitva kell hagyni az ajtót (a szekrényét is), sőt: szélesre tárni. A kőszegi Köz-Játékhoz tartozik, hogy megvan a második Hollósi Frigyes-díjas: a Kivi-főszereplő Schneider Zoltán személyében. (Igyunk rá Hollósi-kávét.) Születtek új, apró rítusok, bővül a Kőszeg-mitológia, gyártottunk új emlékeket. És várjuk a következő Köz-Játékot – amely befejeződött ugyan, de a kőszegi várszínházi nyár még nem ért véget. 

A Szeretetkert című improvizációs játék például még hátravan, Schell Judit, Szervét Tibor, Sipos Vera és Kerekes József közreműködésével. A társas-játékban játékmesterként dr. Piczkó Katalin vesz részt. És a várakozások szerint a közönség. Az ajánló szerint „célunk: közösen alkotva, játszva, nevetve, szórakozva tanulni magunkat, egymást”. Elvégre „a kapcsolat maga is olyan mint egy kis élőlény”. Gondozni kell. Egyvalaki hiányzik a kőszegi nyárból: Gergye Krisztián és a kortárs tánc. (Még akkor is, ha a fiatal színész, Varga Ádám viszont fényesen hazatért.) Nem baj, majd jövőre. Valamire, valakire mindig várni kell. Várakozástól emlékezésig.