A legügyesebb csillaghordozók - A TrappTop Flotta világfája körül a karneváli Kalandvárban

Ottlik is örült volna, hiszen kiderült, hogy néma gyereknek igenis érteni a szavát. A fehérre mázolt arcú komédiások kizárólag mozdulatokkal, arcjátékkal irányították, vonták be a közönséget, szokás szerint kicsiket és nagyokat, közben pedig mindannyian azt érezhettük, hogy nemcsak a játéknak vagyunk részesei, közreműködői,  hanem a játék születésének is. 

Hiszen az előadásnak része a komédiások fölbukkanása, a helykeresés – Rumi László gólyalábas partnere Erdei Gergő -, hogy a lehető legalkalmasabb helyen nőhessen ki a földből (a Gayer park fái között) a világfa. Annyira egyszerű és annyira szép (bábok: Mátravölgyi Ákos). Faágakból készült létra (hódolat és üdvözlet Weöres Sándornak); karika (hulahopp), amely a létra-fa tetejére kerül, a karikáról szalagok omlanak alá – illetve nem omlanak, megtartják mindet “a legügyesebb csillaghordozók”. A csúcson ágaskodik finom egyensúlyban a Nap és a Hold. Mint a karácsonyfán – bár ez a világfa inkább cirkuszi manézsra-sátorra emlékeztet, jól teszi. Ágoston Béla zenéje a legjobb dramaturg a muzsikás meséhez, amelyben egyszer csak föltűnik – de vajon honnan - a Fekete Lovas (a maszk alatt Szabó Mátyás), aki egy óvatlan pillanatban ellopja a világfa tetejéről a Napot és a Holdat. A gólyalábas lovagi torna tétje a világ megmentése, mi más. 

És amikor a Nap és a Hold megint a helyére kerül, Rumi László csak megszólal. Először is köszönetet mond a legügyesebb csillaghordozóknak, aztán elköszön, ahogy az a garabonciásokhoz illik: “Szeretettel játszottunk muzsikás mesét, adna mindnyájunknak hitet és reményt. Nektek, miként magunknak, szívből azt kívánjuk, hogy a játékban emberségünk megtaláljuk.” Hát így. 

A játék könnyed volt, igazi és varázslatos – ezt nem lehet másképp -, a nap tombol, a garabonciásokról szakad a víz. Az esti karneváli felvonuláson ott lesz a menetben a TrappTop Flotta – akkor gólyalábra száll Rumi László is.