Kemenes Géfin Lajos filmes pályafutása Kertészével és Kordáéval együtt kezdődött

„Kemenes Lajos, az Új Nemzedék munkatársa ma, pénteken délelőtt fél 11 órakor meghalt. Az elhunytat a Kerepesi úti temetőben ravatalozzák fel, beszentelése vasárnap délelőtt fél 12 órakor lesz. ezután Celldömölkre szállítják, ahol a családi sírboltban hétfőn délután temetik el.”

A hír csak a művészi, írói nevet közölte. Az elhunyt eredeti neve Géfin Lajos volt. Kiscellben született 1887-ben, idősebb Géfin Lajos orvos és Hübner Janka gyermekeként.

Az első, ami az életútjában különösnek tűnik, az hogy a gimnáziumot négy helyen, Veszprémben, Szombathelyen, Csurgón és Felsőlövőn végezte. Nem önmagában a négy helyszín az érdekes, hanem az, hogy ezek az iskolák különböző felekezetekhez tartoztak. Szombathelyen a premontreieknek, Csurgón a reformátusoknak, Felsőlövőn az evangélikusoknak volt középiskolájuk.

A fiatal Géfin Lajos a művészvilág iránt érdeklődött. A gimnázium után színiakadémiára járt. Kezdetben kisebb társulatoknál dolgozott, majd 1911-ben a budapesti Vígszínház tagja lett. Az évtized közepére egyre népszerűbbé vált a mozi, egyre több magyar film készült. Ezekben ő is feladatot vállalt, kapott. Nem ő játszotta a főszerepet, de ott volt a magyar film születésénél. Nem a statiszták közé tartozott, hanem azon színészek közé, akiknek neve kiemelt helyen szerepelt a filmplakátokon.

Meghatározó feladatokat kapott Kertész Mihály és Korda Sándor filmjeiben; így például a Tavasz a télben, a Júdás és Az árendás zsidó című Kertész-mozikban. A szintén Kertész által rendezett Ezüst kecskében egy kispapot alakított. A film Bródy Sándor kisregényének felhasználásával készült. A szerep megformálásában valószínűleg saját, pontosabban családi tapasztalatai is segítették: testvéröccse, Géfin Gyula, a későbbi neves egyháztörténész ebben az időszakban már fiatal pap volt.

Kordától a Mágnás Miskában Pixi gróf szerepét kapta meg, Uher Ödön Mire megvénülünk című filmjében pedig Gyáli Pepi szerepét osztották rá.

Ne feledjük, ez még a némafilmek korszaka. Kemenes azonban nem volt „néma játékos”. Színpadi szereplései során énekelt, verset mondott, sőt „bosztonozott” is. Filmes pályafutása gyakorlatilag Kertészével és Kordáéval együtt kezdődött, de az övé mindössze hat-hét évig tartott. Kertész évtizedekkel később, 1942-ben – már amerikai rendezőként Michael Curtiz néven – Casablanca című filmjéért Oscar-díjat kapott, Korda pedig rendezőként és producerként is világhírűvé vált.

Kemenes Géfin életében viszont 1919-1920 táján jól látható fordulat állt be. A színpadi szerepléssel felhagyott, és figyelme az újságírás felé fordult. A budapesti Városi Színháznál megtartotta művészeti titkári tisztségét, de ezzel egy időben, 1919 és 1921 között Barka Józseffel a Gondolat című katolikus lapot is szerkesztette. Ebben az időszakban a folyóirat Babitstól, Kosztolányitól, Móricztól és Szabó Dezsőtől is közölt írásokat. Később az Új Nemzedék című lap rovatvezetője lett, a Színházi Élet pedig továbbra is közölte kritikáit, ismertetéseit.

1924 körül súlyos betegséget állapítottak meg nála. Moravcsik Ernő ideggyógyászati klinikáján kezelték, de az írással egyre kevesebbet tudott foglalkozni.

Ahogy a bevezetőben is szerepel, a celldömölki katolikus temetőben temették el. Síremlékén a halálát követő évben egy szombathelyi születésű, de Budapesten élő szobrász, Vass Viktor reliefjét helyezték el.