hétvége

2019.11.24. 07:00

A celldömölki Szent Bertalan-éj

Nádas Sándor 1919 szeptemberében A celldömölki asszony címmel rövid riportot tett közzé az általa alapított és szerkesztet Pesti Futár című lapban.

Orbán Róbert

Az író a vonaton Fleischer Mártonnéval és két kisgyermekével találkozott, akik Celldömölkről tartottak Budapest felé. Az asszony és a gyerekek számára ez nem egyszerű utazás volt, hanem menekülés. A férjet és apát, vagyis Fleischer Márton népfelkelő századost, aki a világháború idején több mint négy évig a hadseregben szolgált, agyonverték. Mindez augusztus 23-ról 24-re virradóan történt, valamikor éjfél után, Szent Bertalan napján.

A celldömölki pogrom nem kitalált történet. Ha valaki kételkedne benne, lapozza fel a halotti anyakönyvet, ahol ott sorakoznak a nevek, s mellettük a halál okára utaló bejegyzés: „elvérzés agyonverés következtében”. Vannak olyan részletek, amelyek nem tisztázottak, ilyen például az, hogy pontosan hány halálos áldozat volt. A korabeli források általában hét embert említenek. A celldömölki anyakönyvekbe öt főt jegyeztek be, közülük négyen kiscelliek voltak, egy pedig Alsóságon lakott. A brutális bántalmazás következtében négy fő azonnal meghalt, egy embert bevittek a celli kórházba, de reggelre ő is elhunyt. Augusztus 23-án késő este felheccelt tömeg járta végig a zsidók házait. Voltak, akiket kirángatva az épületből az utcán vertek meg, volt, akit a saját udvarán ütöttek agyon. Akik csak megsérültek, azokról kimutatás sem készült. A zsidók elleni uszítás már hetek óta tartott, a sajtó egy része a tanácsköztársaságért őket tette felelőssé. A legszélsőségesebb hangulatkeltés Lingauer Albin lapjában, a Vasvármegyében folyt. „Üsd a zsidót!” – hangzott el a felhívás, és nem kevesen voltak azok, akik ezt szó szerint értelmezték. A zsidók elleni atrocitások Celldömölkön sem korlátozódtak egyetlen éjszakára. Már az augusztus 23-a előtti napokban is többször sor került a településen zsidóverésre. Előfordult, hogy a vasútállomás előtt „találtak rá” utazni készülő emberekre és verték őket félholtra.

A celli vasútállomásra vezető utca

A pogromot megelőzően, sőt a napján is népgyűléseket rendeztek Celldömölkön és a környékén. Ilyent tartott a városban a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) is. Ma már lehetetlen rekonstruálni, hogy ezeken a gyűléseken pontosan mi hangzott el, de a szónokok közül többen is a zsidóság elleni fellépést sürgették.

Celldömölkön a kommün idején nem került sor különösebb kilengésre. A meggyilkolt celldömölki zsidók egyike sem viselt tisztséget a tanácsköztársaság idején. A bevezetőben említett 47 éves Fleischner Márton pedig akár a példakép is lehetett volna. Végigküzdötte a háborút, s hadi érdemeiért több kitüntetést kapott. Az eseményeket nem lehetett elhallgatni, arról röviden az akkori sajtó is hírt adott. A „hivatalos vélemény” az volt, hogy mindenki tartózkodjon a túlkapásoktól, de Lingauer a saját lapjában ehhez azt is hozzátette, hogy szerinte egytől egyik csak olyan embereket bántalmaztak, akik azt megérdemelték.

A nyílt utcán történő zsidóverésre még augusztus utolsó napjaiban is sor került. A hatóságok nehezen tudtak úrrá lenni a helyzeten. A zsidók közül azok, akiknek voltak valahol máshol is rokonaik, megpróbáltak legalább átmenetileg hozzájuk költözni. Ezért utazott Fleischerné is a gyerekeivel Pestre. A hitközség védelmet kért a tagjai számára. Egy kisebb karhatalmi alakulatot rendeltek ki, amely az év végéig a településen maradt.

A pogromban résztvevők az akkori törvények szerint is súlyos bűncselekményt követtek el. Néhány embert kihallgattak, pár embert rövid ideig fogva tartottak, de hamarosan szabadon engedték őket. A felbujtók felelősségre vonása szóba sem került.

Bírósági tárgyalásra csak 29 évvel az események után került sor. Akkor 13 embert idéztek be és vádoltak meg azzal, hogy részt vettek a gyilkosságokban. Kezdetben szabadlábon védekezhettek, csak akkor tartóztatták le őket, amikor az első és a másodrendű vádlott megszökött. Három évtized után már senki nem akart emlékezni semmire. Közben Auschwitzban megsemmisült az a közösség is, amely ellen a bűnöket elkövették. Az áldozatok hozzátartozói a tárgyaláson már nem lehettek jelen. A szökésben lévő első és másodrendű vádlott 15-15 évet kapott, a harmadrendű hetet, a többiek kevesebbet. Három embert bizonyítottság hiányában felmentettek.

A pogrom áldozatait a celli temetőnek ebben a részében helyezték örök nyugalomra Fotók: Orbán Róbert

A zsidó közösségre és erre tragédiára ma már csak a temető emlékeztet a városban.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!