Besenyei Péter: 45 év repülés után most lett terhes a sok utazás és szervezés

Besenyei Péter műrepülő volt a vendége az Esőemberke Alapítvány jótékonysági rendezvényének az Agora – Művelődési és Sportházban. Az 1997-ben létrejött alapítvány fő célja a Vas megyében autizmussal élők és családjaik összefogása, rehabilitációjuk támogatása, életminőségük javítása, érdekvédelme. Ahogyan az alapítvány kuratóriumának elnökétől, Nádorné Vörös Ibolyától megtudtuk: a mostani rendezvény célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a nemrégiben elkészült Ma Háza foglalkoztatóra, ahol várhatóan januártól indul a foglalkoztatás, és nem mellesleg húsz új munkahely is létesül. Az Agora aulája kedden 17 órára teljesen megtelt a jelenlévő több mint száz érdeklődővel, akik mint megtudtuk: összesen 140 ezer forintot adományoztak az alapítvány javára.

Érkezésünkkor Besenyei Péter már ott volt, és a legnagyobb természetességgel osztogatta az autogramokat. Ha van egyáltalán valaki, akinek még be kell mutatni őt Magyarországon, akkor csak a lényegre szorítkozva megemlítjük, hogy Európa-bajnokságokon, világbajnokságokon és világkupa-futamokon több mint harminc dobogós helyezést ért el. Tízszeres magyar nemzeti bajnok, tizennyolc alkalommal „az év sportolója” motoros műrepülésben. Sporteredményei elismeréseként Göncz Árpád Köztársasági Elnöki Aranyéremmel tüntette ki. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vehette át. És ha még mindig nem ugrana be, hogy honnan ismerős, akkor csak annyit mondunk: ő volt az, aki átrepült a Lánc-híd alatt. Mikor megkérdezték tőle, hogy lehetséges-e, csak annyit kérdezett, hogy simán repüljön vagy fejjel lefelé.

Besenyei Péter annyira menő, hogy ő maga beszélte le beszélgetőpartnerét, Papp Tibort, hogy megnézzék a lánc-hidas felvételt mondván, hozott ennél érdekesebb videót is. És igaza volt. A legérdekesebb azonban maga Besenyei Péter, aki éppen múlt héten, október 19-én jelentette be, hogy visszavonul. Persze ahogyan fogalmazott, a repülést nem lehet abbahagyni, viszont versenyen többé nem indul. 45 év repülés után most lett terhes a sok utazás és szervezés, pedig mint mondta, a reflexei még jók, ki lehet próbálni, azonban hatvanévesen már inkább a családjával töltené az idejét. Állítólag 7 ezer órát töltött a levegőben, ami olyan, mintha valaki 291 napot töltene egyhuzamban a Föld fölött, pedig Besenyei egészen 15 éves koráig nem gondolta komolyan, hogy belőle pilóta lehet. Végül hamarabb az lett, mint hitte volna.

A körmendi születésű pilóta hatéves koráig Szentgotthárdon élt, aztán sorsa azzal dőlt el, hogy a budaörsi reptér mellé költöztek. Ahol pedig hogyhogy nem, éppen akkor készült fel a magyar csapat az 1962-es műrepülő-világbajnokságra, amit aztán meg is nyertek. Besenyei Pétert megbabonázták a repülők, amikor csak tehette, a repülőtér sarkából bámulta őket, sőt egyszer a hangárokhoz is elmerészkedett. Mint mesélte, most is az orrában érzi a pilótafülkék szagát. Még akkor, hatévesen rá is mondta egy magnetofonra, hogy belőle bizony pilóta lesz, de ennél többet nem tett a repülős álomért. Egyszerűen nagyon távol érezte magát a repülőktől, gyermeki képzeletében ők felsőbbrendű lények voltak, akikhez egy közönséges földi halandó fel nem érhet. Kilenc évvel később – aztán legnagyobb döbbenetére – egyik osztálytársáról kiderült, hogy sportrepülő. Több se kellett, jelentkezett a dunakeszi reptérre, és mivel az alkalmassági vizsgán megfelelt, már nem volt megállás. Na persze, pont a Besenyeiről mondták volna, hogy alkalmatlan, már a kérdés is abszurd.

Igaz, akkoriban nem kértek pénzt az oktatásért, kértek viszont minden mást. Márpedig egy kamasznak nehezen lehet beadni, hogy ki kell söpörni a hangárokat, de repülni nem repülhet, mert bizony ilyen is előfordult nem egyszer. Besenyei Péter persze ezzel mit sem törődött, és minden hétvégét és a szünidőt a reptéren töltötte. Vele együtt 62-en indultak, egy évvel később már csak hárman voltak, újabb egy év elteltével pedig már csak ketten. Ő azonban – ahogyan fogalmazott – kellőképpen makacs volt ahhoz, hogy a nehézségek ellenére se adja fel.

1982 májusában aztán egy repülőnapra készültek, amikor a rossz idő miatt az egészet lefújták. Egy feladat volt csak aznap, elmenni Dunakeszire és visszarepülni Budaörsre. A pilótákat szállító repülő felszállása után tíz perccel a Hármashatár-hegy északnyugati oldalának ütközött. A gépen utazó mind a kilenc ember életét vesztette. Köztük voltak a legjobb szerelők, oktatók és pilóták. Úgy volt, hogy Besenyei Péter is a gépen lesz, ám a repülőtér parancsnok úgy döntött, ő nem mehet. Indoklás nem volt.

A magyar sportrepülés legsúlyosabb katasztrófája után Besenyei négy hónapig a repülőtér felé sem nézett, majd ugyanabban az évben 23 évesen elindult az osztrák nemzetközi nagykategóriás versenyen és győzött. Négy kategóriában indult, négy arannyal tért haza, ezt követően elkezdte újjáépíteni a magyar csapatot. Besenyei műrepülőként, több olyan figurát is tud, amit senki a világon nem mer utána csinálni. És valószínűleg azt is kevesen csinálnák utána, hogy Los Angelesből való megérkezésük után másnap egyenesen Szombathelyre siessenek, hogy segítsenek egy alapítványnak, Besenyei Péter a világ legjobb műrepülője így tett.