Kincsekkel van tele az Őrség

Hétrétország augusztus 10-étől tíz napon át várja az érdeklődőket az Őrségben, és ahogy az elmúlt években hagyománnyá vált, ilyenkor nyitott porták várják a látogatókat, ezúttal mintegy 20 település 50 helyszínén. Akik élnek a lehetőséggel és ellátogatnak a házakhoz, udvarokhoz, olyan helyekre nyernek bebocsátást és olyan pillanatok részesei lehetnek, ami legalább a parkolóban hagyott kocsiig kitart – mondja viccesen az egyik portagazda, miközben pontosan tudja, az itt szerzett élmények hoszszú évekre szólnak.

Különben is, az Őrségben nem igazán vannak parkolók, de még kerítések sem, a távolról érkezőknek olyan, mintha díszletek között lépkednének, és ezt érezzük kicsit mi is, amikor szerda délelőtt megkezdjük kalandozásunkat Hétrétországban. Nem vagyunk egyedül, a falvak között járva minduntalan kerékpározó, túrázó családokba botlunk, ők azok, akik tíz napig garantálják az extra simogatást az állatoknak és a rengeteg kérdést a helyieknek.

A szalafői Ferencz-portához pár száz méteres földút vezet, először egy kecskét pillantunk meg, amelyik a szénakazal tetején kémlel, társait gyereksereg simogatja, miközben az autentikus parasztház felé tartunk, egy büszke pulyka és egy még büszkébb tyúkanyó vonul el mellettünk fél tucat kiscsibéjével. Vigyázni kell, hova lépünk, mert időnként apró kismacskák bukkannak fel a fűben – mint kiderül, vannak vagy tizenöten, ha gondoskodunk róluk, akár vihetünk is egyet.

A Ferencz-portán készít gyertyát Zaicz Boglárka, de most bárki kipróbálhatja krea­tivitását. Az itt nyaraló tízéves Villő tegnap meg is tette, büszkén mutatja alkotását, amit bizony mi nem tudunk megkülönböztetni Boglárka gyertyáitól, aki agrármérnök létére vágott bele három éve a gyertyázásba. Meg is mutatja, hogyan lesz egy sima, átlagos, csillag alakú gyertyából igazi dísztárgy. A gyertya alakját némi kézügyesség és egy egyszerű konyhai kés, míg színét a mintegy harminc réteg festék adja meg. – Persze aki hozzájut egy ilyen gyertyához, az nem szívesen gyújtja meg, pedig nagyon szép, ahogyan a fény átviláglik a gyertya falán – mutatja Boglárka.

A Ferencz-portán nemcsak gyertyák, de sajtok is készülnek. Ebben segítenek a kecskék és a tehenek, előbbiek húszan vannak, utóbbiak vannak vagy százan, de közülük csak nyolcan élnek a háznál. Minden reggel velük kezdődik, de ha akad az embernek egy kis segítsége, másfél óra alatt el is lehet őket látni. Az állatoknak nem a koránkelés a fontos, hanem a rendszeresség, oszlat el nyomban egy tévhitet Zaicz Krisztina, de azt megerősíti, hogy nyaralni csak két etetés között lehet.

Egy Kőszegen nyaraló miskolci párral együtt – akik már most azt beszélik, hogy vissza kellene jönni több napra – mi is arra vagyunk kíváncsiak, hogyan készül a kecskesajt. Miután a lefejt tejbe oltóanyagot csepegtetnek, az félóra alatt megalszik, ezt összetörik, formába öntik, fűszerezik, préselik, sóoldatban áztatják. Attól függően, hogy meddig áll, van érettebb és frissebb sajt, persze ilyenkor, Hétrétország idején érett sajtot nem találni, mind elviszik, azon frissiben, ahogy elkészül.

– Tavaly is Szentgotthárdon voltunk a gyerekbarát szállás miatt, pedig általában minden évben máshová megyünk nyaralni, idén mégis úgy döntöttünk, visszatérünk – meséli Zsikai Fejes Anita, aki Pomázról érkezett családjával, férjével, Zsikai Józseffel és három lányával, a kilencéves Szófiával, az ötéves Grétivel és a kétéves Viktóriával. – Nehéz olyan programot találni, ami egész nap leköti a gyerekek figyelmét, de úgy néz ki, ma sikerült – mondja, miközben lányai a kecskéket etetik. És ha már az evés szóba jött, jótanácsként elmondjuk: aki megéhezik Hétrétországban, jól teszi, ha itt, helyben próbál magának élelmet keresni, az őrségi ízek becserkészésére számos lehetőség van.

Aki járt már Viszákon, az tudja, a falu központját a bolt-kocsma, valamint a polgármesteri hivatal és a szeszfőzde háromszöge alkotja, ide jövünk mi is. Amikor belépünk, már tudják, miért jöttünk, ránk van írva. Működik a főző és a finomító is, előbbiben barack, utóbbiban cseresznye van. A főzéshez gyors égés kell, az alá fenyőt rak Szabó Gábor pálinkafőző, utóbbinak lassan kell a meleg, ezért azt az üstöt keményfával eteti. Mindennap érkezik három-négy csoport, akik az elejétől a végéig tudni akarják, hogyan készül a pálinka.

Miután ma már sokaknak van otthon pálinkafőzőjük, tanácsot is kérnek, ha már itt vannak, és kóstolnak is persze. A szeszfőzdében ez amúgy kötelező. Az a szokás, hogy aki lefőzette a cefréjét és jön a pálinkájáért, az megkínálja azt, aki éppen a főzőben tartózkodik, ilyenkor a pálinkát persze dicsérni illik. Miközben megtudjuk, hogy manapság a 48 fokos pálinka a divat, szemben a régi 53 fokossal, egy arra járó falubelitől halljuk, hogy van ugyan még gomba az erdőn, de már azért keresni kell, és kiderül az is, hogy a postás végigment már a falun, így aki nem kapott levelet, várhat holnapig.

– Az őrségi tökmagolajat a vasiaknak nem kell bemutatni, sőt egyre inkább az idelátogatóknak sem – meséli Batha Pál, a szalafői Batha-porta tulajdonosa. Azt azonban, hogy hogyan készítették nagyanyáink a tökmagolajat, már érdeklődéssel hallgatják, főleg mert ha nem figyelnek, bizony odaég a tűzön pirított tökmag. Az interaktív olajütésnél ugyanis meg kell dolgozni az olajért.

A megpirított magot ledarálják, sóval, vízzel összekeverik, majd a masszát a présbe teszik, ahol két hatalmas gerenda szorítja ki a magokból az olajat. Ezt általában leginkább gyerekek csinálják. Ma még megtehetik, de holnaptól már csak kóstolásra, meg vásárlásra van lehetőség – figyelmeztet a gazda. Manapság persze nem ezekkel a módszerekkel készül a tökmagolaj, de a hagyomány ápolása nagyon fontos, hiszen ezek adják az Őrség kincseit, és éppen erről szól a nyitott porták kezdeményezés is.