A 2010-es Nobel-békedíjas: Liu Hsziao-po (portré)

Míg Kína bűnözőnek és az államra veszélyt jelentő egyénnek tartja Liút, addig a norvég bizottság az alapvető emberi jogok érvényesüléséért régóta folytatott, békés küzdelem jelképét látja benne.
   
A demokráciát követelő aktivista 1955. december 28-án született a Kína északkeleti részén fekvő, zord és hideg Csilin (Jilin) tartományban, Csangcsun (Changchun) városában. A középiskola után vidékre ment, és egy farmon dolgozott, majd visszatért szülővárosába, ahol egy építőipari cégnél vállalt munkát.
   
22 éves korában kínai irodalmat kezdett el tanulni a Csilin Egyetemen, ahol hat csoporttársával együtt létrehozta "Az ártatlan szívek" nevű költői kört. 1982-ben aztán a kínai fővárosba ment, ahol a Pekingi Egyetemen posztgraduális tanulmányokat folytatott, és később ennek az intézetnek az irodalomprofesszora lett. Liu ösztöndíjas tudósként oslói, hawaii és New York-i egyetemeken is dolgozott, majd 1989-ben épp a diáklázadás kirobbanásakor tért vissza Pekingbe, és a mozgalom egyik vezéralakjává vált. A tüntetés elnyomását követően 20 hónapot töltött börtönben úgy, hogy el sem ítélték. Később, egy 1996-ban a közreműködésével kibocsátott - a szabad vallásgyakorlást, a sajtó- és szólásszabadságot, valamint a politikai pártok alapításának és a tüntetések szervezésének szabadságát követelő - közlemény miatt három évet töltött egy átnevelő kényszermunkatáborban.
   
Liu 2003 és 2007 között a véleménynyilvánítás szabadságáért harcoló, s elsősorban írókat és költőket tömörítő PEN Club kínai szervezetének elnöki tisztségét töltötte be. Az ellenzéki aktivista ez idő alatt számos esszét írt és publikált a Kínai Kommunista Pártról. 2008-ban ő volt a kezdeményezője a demokratikus reformokat - egyebek között az emberi jogokat szavatoló alkotmányt - követelő Charta 2008 kiáltványnak, amelyet több százan, köztük vezető értelmiségiek írtak alá. A kezdeményezés miatt azonnal őrizetbe vették, és 6 hónapig házi őrizetben tartották. Köztiszteletben álló külföldi akadémikusok, ügyvédek és írók, közöttük több Nobel-díjas is írásban kérte Hu Csin-tao (Hu Jintao) kínai elnöktől az aktivista szabadon bocsátását, akit végül a kiáltvány megszületésében játszott szerepe és a kommunista pártot bíráló írásai miatt 11 év börtönre ítéltek. A döntést a Nyugat elfogadhatatlannak tartja.

OLDALTÖRÉS: A kitüntetett távollétében adják át az idei Nobel-békedíjat

A kitüntetett távollétében adják át az idei Nobel-békedíjat

A kitüntetett távollétében adják át az idei Nobel-békedíjat

A kitüntetett távollétében adják át az idei Nobel-békedíjat

A Nobel-békedíj 109 éves történetében pénteken másodszor fordul elő, hogy a jeles kitüntetés átadási ceremóniáját a díjazott nélkül rendezik meg, és még családjának valamelyik tagja sem veheti át helyette az érmet.

A norvég Nobel-békedíj bizottság október 8-án ítélte oda Liu Hsziao-po (Liu Xiaobo) kínai ellenzékinek az idei kitüntetést. Liu 2008-ban  kezdeményezője volt  a demokratikus reformokat - egyebek között az emberi jogokat szavatoló alkotmányt - követelő Charta 08 kiáltványnak. A kínai hatóságok azonban nem értékelték dicséretre méltónak tevékenységét, és tavaly december végén tizenegy év börtönre ítélték "államellenes felforgatás" vádjával az ország egyik legismertebb ellenzéki személyiségét,  a Tienanmen téri 1989-es, diákok vezette, demokráciát követelő megmozdulások egyik veteránját.
   
A történelemben több mint hetven évet kell visszalapozni, hogy hasonló esetre találjunk. 1936-ban a német pacifista újságíró, Carl von Ossietzky részesült a díjban, de ő sem utazhatott Oslóba, mert korábban a náci Németország egyik koncentrációs táborába zárták hazaárulás vádjával. Adolf Hitler nem engedélyezte, hogy von Ossietzky elfogadja a kitüntetést, sőt megtiltotta a németeknek, hogy nekik ítélt, bármilyen kategóriájú Nobel-díjat átvegyenek.
   
A hidegháború éveiben is elfordultak a mostanira emlékeztető esetek. Andrej Szaharov szovjet másként gondolkodó 1975-ben részesült az elismerésben. Ő ugyan nem, de felesége, Jelena Bonner átvehette a díjat. Ugyanez történt a lengyel szakszervezeti vezér, Lech Walesa esetében, akit 1983-ben díjaztak, és őt is hitvese, Danuta képviselte az átadási ceremónián. Majd 8 évvel később a  mianmari Aung Szan Szú Kji polgárjogi aktivista két fia vette át az édesanyjuknak ítélt díjat. 
   
Most viszont egy üres széket tesznek a pódiumra, amely a kényszerből távol maradó Liut fogja szimbolizálni. Feleségét házi őrizetben tartják Kínában, fivéreinek  nem teszik lehetővé, hogy elhagyják az országot, nehogy véletlenül Oslóban találják magukat.  
   
Több amerikai kongresszusi képviselő szerint Kínának szégyellnie kellene magát, hogy a náci Németországgal és a hidegháborús Szovjetunióval egy csoportba került. 
   
Pekinget azonban alaposan felbosszantotta, hogy a rendszer egyik bírálóját tüntették ki az idén a díjjal, hiszen a rezsim értékrendje szerint Liu bűnöző. Kína ezért az elmúlt két hónapban erőteljes kampányt folytatott nemzetközi színtéren  avégett, hogy a díjátadás minél többet veszítsen ünnepi fényéből, és lehetőleg minél kevesebb állam képviselje magát pénteken az oslói városházán a díjátadási ünnepségen. 

Az erőteljes kínai diplomáciai offenzíva hatására 19 ország nem fogadta el a meghívást, köztük például Oroszország, de indoklásukban általában időegyeztetési problémákra hivatkoztak.
   
Negyvennégy államnál azonban süket fülekre talált a kínai felhívás, köztük van az Európai Unió mindegyik tagállama, valamint Japán, India, Dél-Korea és Brazília. Az Egyesült Államok pedig a szokásosnál magasabb szinten képviselteti magát az ünnepségen, Nancy Pelosinak, a képviselőház leköszönő elnökének a személyében. 
   
Maga a ceremónia az előre meghatározott terv szerin zajlik majd le. A kitüntetett kérésének megfelelően egy gyermekkórus fog énekelni, Liu egyik írását pedig Liv Ullmann norvég színésznő fogja felolvasni.