Gesztenyeünnep Velemben (képgalériával)

A rossz idő miatt nem voltak olyan sokan, hogy ne bírta volna el a forgalmi szempontból egy utcás falu: a megszokott napi 6-7 ezer ember fele fordult meg az ünnepen, szombaton délután háromig 3200 belépő volt. Elegendőnek bizonyult a parkolóhely, nem hosszas vánszorgással, hanem kis araszolással lehetett bejutni a 4500 autó fogadására képes, korábban learatott kukoricatábla helyén kialakított parkolóba.

Tavaly légi felvételeket készítettek, a forgalmi helyzetet elemezték, és megnövelt számú rendőr és polgárőr irányításával terelték a kocsisorokat, fennakadás nélkül. A tömeg nyugodalmas, lassú hömpölygése jellemezte a falut, 130 kirakodó volt összesen. A helybeliek a saját portájukon árulták a nyers vagy sült gesztenyét, szőlőt, mézet, süteményeket, a vendég árusok között pedig centiméterre felosztották a falut. Pörgött a nyárson a sült malac, volt körmös pacal, sült kolbász, sült kárász, birka vagy marhapörkölt, ínyencek kipróbálhatták az extra meggysört.

Szőke András (aki masszőr, amikor épp nem celeb, és ránézésre megmondja, kinek mi a problémája) gesztenyés vaddisznópörköltet készített az alkotóháznál. Mindenhonnan zene szólt, gólyalábasok szórakoztatták a népet, folyton „szűnni nem akaró tapsot” provokálva. A nívós kézműves portékák között csak egy-két kakukktojás akadt, a „sörshas” és más, hasonlóképpen jópofáskodó feliratokkal díszített pólók, és egyéb „búcsútermékek” nem valók ide. A helyiek ízletes gesztenyés süteményei mellett kapható volt kézműves marcipán, házi rétesek sokasága, különböző palacsinták, tócsi, langalló, lángos, és mi szemszájnak ingere. Feljutni a dombra már a gasztronómiai élvezetek csúcsát is jelentette, mert az ember utcahosszat végigette a falut, és mire az alkotóházhoz ért, minden egyéb csak kísérőprogramnak számított. A sokak által várt tűzijátékot a nap zárásaként ezúttal a fenti buszfordulóból lőtték fel, hogy mindenki láthassa, akit még nem űzött haza a korán leszálló sötétedés.