Kecskés Ágnes gobelinjei a Nádasdy-várban

A falikárpitok természetes megjelenítése, ha egy vár boltíves termeiben helyezik el őket. Nemcsak így együtt nem láthatók sehol, de jobbára nincsenek is kiállítva, hanem raktárakban porosodnak. Ez tulajdonképpen pazarlás, elsősorban nem anyagi, hanem művészi, szellemi érték tekintetében. Habár azt is megjegyezhetjük, hogy a falikárpitok nagyon drágák: egy sűrűn szőtt gobelin négyzetmétere egymillió forint. A Himnusz című mű - ami Komáromból jött, és a fő falon látható - négymillió forint.

A Himnusz történetérőlKecskés Ágnest kérdeztük.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A falikárpitok természetes megjelenítése, ha egy vár boltíves termeiben helyezik el őket. Nemcsak így együtt nem láthatók sehol, de jobbára nincsenek is kiállítva, hanem raktárakban porosodnak. Ez tulajdonképpen pazarlás, elsősorban nem anyagi, hanem művészi, szellemi érték tekintetében. Habár azt is megjegyezhetjük, hogy a falikárpitok nagyon drágák: egy sűrűn szőtt gobelin négyzetmétere egymillió forint. A Himnusz című mű - ami Komáromból jött, és a fő falon látható - négymillió forint.

A Himnusz történetérőlKecskés Ágnest kérdeztük.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Himnusz történetérőlKecskés Ágnest kérdeztük.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Himnusz történetérőlKecskés Ágnest kérdeztük.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

- 1996-ban a Millecentenáriumra terveztünk egy kiállítást, kilenc gobelinművész, akik elhatároztuk, hogy a Himnuszt megszőjük. Hauser Bea, Hegyi Ibolya, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Polgár Rózsa, Solti Gizella és én. 1994-ben kezdtük el a munkát. Széchenyi Lenke volt a kilencedik, de sajnos nem készülhetett el a maga himnuszával, mert közben meghalt. A Műcsarnokban van egy olyan terem, ahol az oszlopok kilenc közt adnak ki, oda terveztük a hatalmas falikárpitokat. De a Millecentenárium évében a Műcsarnokban csak külföldi kiállítások voltak, így a mi munkáinkat a Sándor-palotában mutathattuk be - mesélte a textilművész.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A falikárpitok sárvári kiállítását Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének vezetője nyitotta meg, röviden bemutatva Kecskés Ágnes gobelinművész pályafutását. A trianoni békebárddal kettészelt Komáromban született, és ott nőtt fel. Őse Kecskés Máté, aki 1594-ben kitűnt a török elleni küzdelemben, védve a komáromi várat. Édesapja, Kecskés László, a komáromi Klapka Múzeum alapító igazgatója volt, április 9-én egy ünnep keretében sétányt neveztek el róla Komáromban.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

Kecskés Ágnes eredetileg festőnek készült, ezért ment a budapesti képzőművészeti gimnáziumba tanulni. Többször felvételizett aztán a képzőművészeti főiskolára, de eredménytelenül. A bejutáshoz akkoriban nem csak tehetség kellett, a származása pedig hátránynak számított. A kispesti textilgyár műtermében dolgozott három évig, majd kötelezték őt a továbbtanulásra: így került az iparművészeti főiskolára - kézifestő és nyomottanyag-tervező szakra. Ezzel párhuzamosan önszorgalomból jelentkezett a gobelin szakra is, ahol a Ferenczy Noémi által útnak indított új magyar gobelin mellett elköteleződött.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

Cebula Anna a Dédmama című falikárpitot emelte ki elsőként, mint a "komáromi polgárivadék" fogadalmi képet. A művészettörténész úgy látja, a Dédmama mint téma magába foglalja mindazt a szellemiséget, hitet, értéket és akaratot, ami útravalóul szolgálhat egy életen át.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Himnusz című falikárpitot úgy értelmezte: a Kárpát-medence határokat nem mutató teljességében jelenik meg. Kékes-zöldes színárnyalatban vérvörössé váló folyók csorognak lefelé. A trianoni békedekrétumnak szörnyűséges mementója. Ez látszódik a munka felső részében, amely mint a középkori táblaképek, két részből áll. A gonosz az alsó részben helyezkedik el nyilvánvalóan, ahol a szétszabdalt tetemek.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Savaria témájú kárpit az ókori város nevezetességeit villantja fel, a biennálék fennállásának tizedik évfordulójára készült  "Tisztelet Szombathelynek címmel. Megjelenik rajta a Romkert mozaikja, a most újjáépülő Ízisz szentély, a püspöki palota és a székesegyház épülete, valamint szobortöredékek. Cebula Anna megfogalmazta: Remélhetőleg egyszer ez a munka Szombathely város valamelyik középületét fogja díszíteni."

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.

A Galeria Arcis bal oldali kistermében "Víz alatt" címszó foglalja össze azokat a kékes színű kárpitokat, melyeken a Dunakanyar, a folyó és növényvilága a fő szereplő. Festőien lágy és finom világ.