Barabás Éva ahol tud, segít

Mint mondja, ő sem képes mindenhol ott lenni, műsora, a Fókusz sem tud mindenkinek nyilvánosságot adni, de hisz abban, hogy a segítség valahonnan mindig megérkezik.

– Nemcsak így advent idején, hanem egész évben, nap mint nap rengeteg megkeresés érkezik hozzánk. Mondhatom, hogy az egész szerkesztőség szociálisan érzékeny, hiszen sokan közülünk is valamilyen hendikeppel indultak az életben, és tudjuk, milyen nagy dolog adni és kapni.


Évi elmeséli, hogy hosszú hónapok óta követi az őrbottyáni Simonffy család tragédiáját: az apa, Zoltán ALS-szindrómában szenvedett, amely egy ritka autoimmunbetegség, ahol lassan leépülnek a mozgató idegsejtek a szervezetben. Nem volt esély a gyógyulásra, a családfő elvesztése után a hat gyermekkel özvegyen maradt feleség mindennapjai is egyre nehezebbek.

– Az édesapától méltósággal el tudtak búcsúzni, de most minden segítségre szükségük van az élethez. Próbálok nekik én is támaszt nyújtani egy-egy bevásárlással, és újabb segítő kezeket, „örökbefogadókat” keresek: akinek módjában áll, karolja fel őket bármilyen módon. Tudom, sajnos nem ők az egyetlenek, sokan vannak bajban.

Évi nyolc éve az SOS Gyermekfalu nagyköveteként tevékenykedik. Örömmel meséli, hogy jelentkezett náluk egy fiatal pék, aki fogadalmat tett magának néhány éve: karácsony előtt mindig segít valakinek. Most az iránt érdeklődött, mit és mennyit süssön a gyerekeknek, hogy a következő hetekben boldogabban teljenek az ünnepek.

– Olyan jó lenne, ha mindenkinek lenne egy ilyen fogadalma! – sóhajt fel, majd folytatja: – Így advent idején rengetegen próbálnak a maguk erejéből másoknak segíteni, és azt is látom, sokan csendben adnak, szerényen. Sok-sok apró segítség létezik. Ami nekünk nem nagy dolog, az másnak nagyon sokat jelenthet. Gyerekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámnál, sütöttünk- főztünk. Reggelente mindig ellenőrizte, hogy van-e még a madárkáknak is eleségük. Így tanultam meg tőle, hogyan figyeljünk a világra, növényekre, állatokra, emberekre, hogy ez milyen fontos és jó.

Évi az SOS Gyermekfalu kis lakói mellett annak az egri szülői közösségnek is segít, ahol halmozottan sérült gyerekeket nevelnek. – A legnagyobb terhet cipelik, mégis hatalmas energiáik vannak. Nemrég műsorvezető társammal, Csonka Picivel szerveztünk nekik egy színházi programot. Pici hangja is elcsuklott, amikor egy anyuka köszönetképpen azt mondta: ezzel az élménnyel a következő tíz évre kapott erőt a mindennapi nehézségek legyőzéséhez.

Büszkén meséli, hogy a lakótelepi gyerekeket felkaroló III. kerületi Jövőbarát Alapítvány patronáltjai nemrég 35 devecseri fiatalt láttak vendégül pár napra.
– Örülök annak, hogy ezek a gyerekek jó helyen vannak, értelmes dolgokat tanulnak, van egy kicsi klubhelyiségük, ahol menedéket találnak. Remélem idén is belefér még a decemberbe, hogy együtt süssünk mézeskalácsot.

A bájos műsorvezető remekül mozog a konyhában. A mézeskalácsot egy évszázados kézműves recept alapján készíti, a manócskákat és a házat cukormázzal díszíti. Rétesben majdhogynem verhetetlen, de idén karácsonykor először megpróbálkozik a zserbóval. Mint mondja, ezúttal is bízik aranykezű szüleitől megörökölt érzékében. 

- Az évek múlásával rá kellett jönnöm, egyre nehezebben tudom kipihenni magam. Vezetem a Reggelit és a Fókuszt, ugyanazzal a lelkesedéssel, mint régen, csak most már sokkal jobban kell figyelnem a feltöltődésre, próbálok lazítani. Egy ideje tudatosan figyelek erre: futok, járom az erdőt a kutyáimmal – mondja Barabás Éva.