Hallgassa élőben!
2021. 08. 17. 06:30 | [email protected]

Vasárnap befejeződött a nyár második női kézilabdás utánpótlás-világversenye. Amint azt megszokhattuk, magyar győzelemmel. A montenegrói U17-es Európa-bajnokságon lányaink a csoportban agyonverték Szlovákiát (40–13), Portugáliát (41–22) és Norvégiát (27–15), a második körben Romániát (27–17) és Németországot (31–24), az elődöntőben Dániát (33–25), végül a fináléban ismét Németországot (25–19).

Az U19-esek júliusi, szlovéniai kontinenstornáján ugyanez volt a forgatókönyv. Díszmenet Románián (27–19), Csehországon (33–20), Norvégián (36–26), Franciaországon (20–16), Horvátországon (35–24) és Svédországon (33–26) át a döntőig, majd ott Oroszország 31–22-es letarolása. Tizennégy mérkőzésen tizennégy győzelem, a legszorosabb meccsen négygólos.

Tulajdonképpen nincs ebben semmi meglepő, miután 2018-ban Debrecenben junior-világbajnokságot nyertek a magyar lányok, és bár a lengyelországi ifi vb-n „becsúszott” egy ezüstérem, a 2019-es, győri junior-Eb-n és a celjei ifi Eb-n ismét diadalmaskodtak, és 2020-ban is csupán a világjárvány akadályozhatta meg, hogy folytatódjon e sorozat.

Totális és példátlan egyeduralom.

Mielőtt azonban elalélnánk saját nagyságunktól, idézzük fel, hogy ugyanebben az időszakban milyen eredményeket ért el felnőtt női válogatottunk! 2018, Európa-bajnokság: 7. hely. 2019, világbajnokság: 14. hely. 2020, Eb: 10. hely. 2021, olimpia: 7. hely. Világversenyen legutóbb a 2012-es Eb-n csíptünk el érmet, egy bronzot.

Látványos a kontraszt. Egyesek szerint megmagyarázhatatlan is, pedig nem az. Hiszen a felnőttválogatott valójában az „U35”, mintegy tizenöt évjárat legjobbjait vonultatja fel; egy-egy kiváló korosztály normális esetben két-három játékost ad a keretbe, és ennyi tehetség még nem válthatja meg a magyar kézilabdát. Azért sem, mert a NEKA-n, a nemzeti sportági akadémián a mieink komoly versenyelőnyt szereznek az ellenfelekkel szemben, hiszen játékosaink egész évben együtt edzenek, készülnek, esznek, alszanak, egymás gondolatát is ismerik – csakhogy miután szétszélednek a klubokba, a való életbe, e versenyelőny elvész. Ráadásul nálunk már akkor az eredmény a legfontosabb, amikor a riválisok nagy részénél még a képzés. A mi ügyes, 170-180 centis gyerekeink ekkor még verik az ő „fakezű” óriásaikat, akik éppen ebben az időszakban tanulnak meg kézilabdázni.

Örömünk, büszkeségünk ettől még jogos. De a jelen sikere nem garancia a jövőre.

Címkék

Hozzászólások