Szombathely

2014.01.12. 12:55

Wass Albert féltő magyarsága

Szombathely - Wass Albert születésének 106. évfordulójára és az 1943 január 13-án bekövetkezett doni áttörésre emlékeztek szombaton a kámoni városrész Krisztus király templománál.

Kozma Gábor

A ködös, borongós idő ellenére számosan eljöttek a kettős megemlékezésre. A résztvevőket Kovács Jenő, a Vas-Zala Vitézi Rend törzskapitányság törzskapitánya köszöntötte Wass Albert szobra előtt. Mint mondta, öt éve rendszeresek a megemlékezések, s egyre bővül a főt hajtók tábora. Horváth Ákos, a Weöres Sándor Színház művésze szavalt, majd Sági József önkormányzati bizottsági elnök szónokolt. Kiemelte: a magyar nyelvnek és irodalomban mindig is megvoltak a kiválóságai. De míg Balassi, vagy Petőfi egységes országra szóló irodalmat alkothatott, addig Trianon után gyökeresen változott a helyzet. Szétszakadt a nemzet, Erdély lett az egyik szellemi központ, benne Wass Albert, mint a magyarság őrzője.

- Alapvetően fontos műveket alkotott, értéket teremtett. Személyét viták övezték és övezik, de kétségtelen, hogy helye van a nemzeti pantheonban, a legnagyobbak között - jelentette ki. Utalt arra, hogy Romániában még ma sem lehet leírni a nevét, holott a tárgyilagos román irodalomkritikusok a munkásságát felsőfokú jelzőkkel illetik.

Kovács Jenő törzskapitány és Sági József bizottsági elnök is beszélt. Fotó: Horváth Csaba

Kovács Jenő ezután megköszönte a - szavaival élve - figyelő csendet, és szólt a ceausescui titkosszolgálatnak az író elleni merényleteiről. Egy alkalommal bombát helyeztek el szállodai szobájában, később megpróbálták elgázolni. Wass Albert mindezt túlélte, s haláláig, 1998-ig a magyarság ügyért dolgozott amerikai emigrációjában, négy gyermekével együtt.

- Büszkék lehetünk arra, hogy itt és most szobra áll. Annak is örülünk, hogy immáron bekerülhetett a nemzeti tantervbe - hallottuk.

Ezt követően Orosz Róbert színművész szavalata hangzott el, majd koszorúztak.

A doni megemlékezésre a szoborral szembeni kopjafánál került sor. Fejes Zoltán Vas-Zala törzskapitány-helyettes, széktartó szólt átfogóan a tragikus áttörésről. Felidézte a katasztrófához vezető utat,a II. Magyar Hadsereg hősiességét, majd kálváriáját, szétesését és csaknem teljes pusztulását. Kritikával szólt a korabeli társadalomról és a sajtóról, mondván: a hősként búcsúztatott és akként is harcoló katonák hazatérő maradékát közöny, elhallgatás és méltatlan bánásmód fogadta.

- Súlyos hiba volt Jány Gusztáv vezérezredes közleménye, amelyben gyávának nevezte katonáit. Bár ezt később visszavonatta vele Horthy, a bélyeg már ott maradt - fejtegette Fejes Zoltán, hozzá téve: számos vasi, szombathelyi is volt az áldozatok között. - A több mint 200 ezer katonát és harceszközt 9 ezer vagonnal vitték a frontra. Sokan már a 80 kilométeres gyalogmenet után súlyos harcokba keveredtek és meghaltak. Volt, hogy a németek egyszerűen letolták az utakról a visszavonuló magyar menetoszlopokat. S bár igaz, hogy a magyarok is követtek el atrocitásokat, de messze nem ez volt a jellemző. Igazi hősök voltak, akiknek emléke előtt tisztelegni kötelességünk - fejezte be a szónoklatot, majd koszorúztak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!