Az Isztriai-félsziget gyöngyszeme

A mai Rovinj területén már az időszámításunk előtt telepedtek le emberek, ezt a bronzkorból és a vaskorból származó régészeti leletek igazolják. A területen uralkodtak a rómaiak, a keleti gótok, a hunok, a bizánciak és a longobárdok. Volt a Frank Birodalom, és több évszázadon át a Velencei Köztársaság része. Rövid ideig volt független város, többször az Osztrák-Magyar Monarchia, egyszer a Francia Királyság része. Megszállták a németek, majd Jugoszlávia része lett. Mégis az olasz fennhatóság volt a legmeghatározóbb a város történetében, hiszen népességének csaknem 98 százaléka még 1911-ben is olasz anyanyelvű volt – őket a következő tíz év alatt szinte teljesen elüldözték. 1991 óta Rovinj a független Horvátországhoz tartozik.

Aki nem szereti a zsúfoltságot, ne nyáron és a főszezonban utazzon ide, a kisváros ősszel és télen is szép lehet. Aki mégis nyáron jön, annak számolnia kell a mindent elözönlő turistaáradattal, főként az olaszok és a németek vannak sokan, de magyar szót is sokszor hallani. Ugyan nagy a tömeg, de a rengeteg turista fogadásához felnőtt a város és környéke.

A legfontosabb, hogy az utazás kipipálható, hiszen az Isztriai-félsziget csücskéig vezet autópálya, és a nyugati partot is jó minőségű, a falvakat elkerülő autóúton lehet elérni. Tradicionálisan szombattól szombatig tart egy üdülési hét Horvátországban, de a szállásadók ettől egyre inkább hajlandóak elrugaszkodni, és a hét közben utazóknak nem kell az autópályán órákat várni, hogy a sztráda díját kifizethessék. Rengeteg a rendelkezésre álló szálláshely. Apartmanok, szállodák ezerszámra vannak a várostól több kilométernyire a tengerpart közelében északra és délre is. Több helyen van hajó-taxi-szolgáltatás, amely egy szállodakomplexum mólójáról Rovinj óvárosának kikötőjébe viszi az embereket. Ezek a taxik kis hajók, amelyekre ötven-hatvan ember is felfér, egy út személyenként ezer forint körüli kunába kerül. A borsos árért cserébe nem kell a belvárostól esetenként távoli és zsúfolt fizetős parkolókban helyet vadászni, és valamelyik hangulatos sikátor kiskocsmájában lehet inni egy narancssárga Aperolt, az olasz keserűlikőrt, amely az Isztrián is nemzeti ital.

Rovinjban minden utcácska a hegytetőre vezet, ahol a Szent Eufémia-székesegyház áll, tetején a névadó szent két méter magas, álló alakjával. A templomot belülről is érdemes megnézni, és előtte gyönyörű panoráma nyílik a tengerre és a környező kis szigetekre. Hogy honfitársaink között is népszerű Rovinj, bizonyítja, hogy a vasárnapi piacnapon az árusok mindenhol az ember után szólnak pár kedves szót magyarul: „Magyarok pozitív energia, magyar nők legszebbek, hogy van, Pista bácsi?” és ezekhez hasonlókat. A vasárnapi piacot kár kihagyni, a felállított sátrakban főként ékszereket, apró csecsebecséket árulnak, sok az uniformizált áru, de kézművesmunkákkal is találkozhatunk. Gyönyörű zöldségek, gyümölcsök állnak hegyekben.