Fontos, hogy éljen a szobor - Munkácsy-díjjal ismerték el Veres Gábor szobrászművész munkáját

Az idei magas rangú állami elismerést megelőzte a 2019-ben kapott alternatív Munkácsy-díj – egy Ferenczy Béni által készített emlékérem –, amit a Művészeti Akadémia egy kisebb csoportjának elhatározásából kapott meg, miután Kő Pál Kossuth-díjas szobrászművész, egyetemi tanár és más szakmabeliek elcsodálkoztak, hogy Veres Gábornak még nincs Munkácsy-díja. – A Képzőművészeti Egyetem tanévzáró ünnepségén adták át az elismerést, ahol nagyon sok volt tanítványom megjelent, és a korábbi rektor méltatott. A pénzdíjat a Művészeti Akadémia Szalonjában kaptam meg – eleveníti fel Veres Gábor, hozzátéve, hogy az „igazi” Munkácsy-díjnak is nagyon örül, nagy megtiszteltetés – ez az érem Kiss György szobrász alkotása –, és további előnyt is hoz: aki betöltötte a 65. életévét, és ilyen állami kitüntetésben részesül, művészi életjáradékot kap a Művészeti Akadémiától. 

Veres Gábor szobrai ötletesek, habár nem egy vicces személyiség, inkább mogorvának, „teperő típusnak” jellemzi saját magát, aki rengeteg kompromisszumot kötött. Nem bohém, nem illik a művészekről kialakított képbe, sőt zavarja ez a sztereotípia, talán ezért is ragaszkodott annyira az adott szóhoz, a határidők betartásához. Többek között ezért is volt mindig munkája, mondja. Mindig tudták, hogy ha valamit rábíznak, akkor az meglesz. Úgy véli, a tehetség, az értékteremtés nem elég, a megbízhatóság is kell, hogy az ember meg tudjon élni a munkájából. Ha Veres Gábor műveire tekintünk, mindig találunk valami apró kis szellemességet, aminek külön lehet örülni. A szalézi templom előtt álló II. János Pál pápa-szobor süvegére üzenetet írt, köszönetnyilvánítást az égiek számára. A Brenner-iskola udvarán álló, Koller Lászlóval közös vértanúszobor reverendáján van egy zseb, amibe a gyerekek üzeneteket dobhatnak. 

A kőszegi Herman Ottó-szoborhoz egy új madárfajt talált ki: a fakopács mintájára a kőkopácsot, egy Liptocopus kopogtatja a gránittalapzatot. A Budapesti Operettszínház előtti Kálmán Imre-szobor talpán van egy üzenet. – Fontos nekem, hogy éljen a szobor, hogy legyen valami kis funkciója azon kívül, hogy oda van téve – fűzi hozzá Veres Gábor. – A szombathelyi egyetem előtti Alma például megforgatható, akár vizsga előtti szokás lehet. Az MMIK felé vezető sétányon a macskás Weöres Sándor-szobor mellé le lehet ülni, tudom, hogy van, aki minden évben lefényképezi vele a gyermekét. A Weöres Sándor-szoborban több lelemény is van. Amint megtudjuk, mielőtt megjön az ihlet, az alkotó sokféle információból táplálkozik, ha kap egy feladatot. – Először is magamba zuhanok, és megrémülök, mennyire nem tudok az alanyomról semmit. 

Ezért keresek olyan embereket, akik nálam sokkal felkészültebbek a témában. Weöres esetében Tóth Péter tanárt kerestem meg, aki ezt kutatja, és boldogan mesélt nekem történeteket, érdekességeket, amikre rábukkant. Ha elolvastam volna öt könyvet, nem jutottam volna ilyen koncentráltan a lényeghez. Mivel volt a költőnek egy képzeletbeli világa, a kompozíciót úgy terveztem meg, hogy több legyen a padon ülő zsánerszobornál: az előtte álló acél útjelző táblával együtt egész. A csiga azért van a talapzatára hegesztve, hogy a gyerekek örömmel rátalálhassanak. Ez egyúttal tiszteletadás Borbás Tibornak, fogadott mesteremnek, aki atyai jóbarátom volt. Ő is szerette az ilyen kis lényeket, a szobraihoz olykor gondolt egy békácskát, gyíkocskát. Az is egy lényeges momentuma a Weöres-szobornak, hogy nem gyakran jelenik meg „bronznyomtatásban” vers, itt pedig ez történt. A padra vésett pár sort nem publikálta, hanem dedikációként írta egy könyvbe Sanyi bácsi: „Ez a város születésem helye…. ma a Perint habjával van tele, úszik a híd, düledez a partfal, ó bár oltalmazná ezer angyal.” 

Ezt is Tóth Péter adta a kezembe. Mindig kerestem a művelt, okos, írástudó emberek társaságát. Sakkozni is mindig a jókkal ültem le, mert tőlük lehet tanulni; az nem játék, ha valakit könnyen le lehet győzni. Az a fontos és izgalmas, ha segítve emeljük egymást. A szombathelyi Bloom-kultuszhoz kapcsolódó, falból kilépő Joyce-szoborról elmesélte, hogy Najmányi László íróval dolgozott együtt a témában, beszélgettek, ötleteltek, egy nagy volumenű közös tervüket nem fogadták el, végül ez lett belőle, amit látunk. A formai megvalósítás előképe Kiskőrösről jött, ahol korábban Veres Gábor már csinált egy hasonló szobrot Ivan Vazovról, Petőfi bolgár fordítójáról, aki félvállal kikönyököl a sziklafalból; nagy feltűnést keltett. Az ötlet egy variációja a szombathelyi Király utcában Kraszna- Krausz Andor domborműve a szülőházon: a fotóművész egy objektívből hajol ki pipázva. A Hősök temetőjében álló 56- os emlékmű létrehozásánál az a szikra pattant ki a szobrászból, hogy a megszokott lyukas zászló nyomán az „áttörtség” mint motívum jelenjen meg. 

Ezért elhatározta, hogy tankkal lövet át egy acéllemezt, a még élő 56-osok pedig kézifegyverrel fogják meglyuggatni, mert így lehetne érzékeltetni a korabeli orosz–magyar erőviszonyokat. Levelet írt a honvédelmi miniszternek engedélyért, aztán a tatai laktanyaparancsnok megszervezte neki, hogy elmehet a szomódi lőtérre gyakorlatra, és ott átlőtték az acéltáblát. Itthon az 56-osok nem jöttek el lyuggatni, ezért a szobrász maga lőtt bele jó párat; Veres Gábor gyakorlott fegyverforgató, vadász. A mindig helyét, egyensúlyát kereső ember a Simonyi Károlyszoborban (Egyházasfalu) fogalmazódik meg. Az itthon kevésbé megbecsült fizikus, egyetemi tanárról a nyugati világban csillagot neveztek el, átmenetileg a Kísérleti Fizikai Intézet igazgatója volt. A fia, Charles Simonyi az első űrturista lett, és Bill Gates jobbkeze, miután kiment. Veres Gábor találkozott vele, amikor eljött az idősebb Simonyi műegyetemi portréjának avatására. Azt mesélte, az édesapja úgy engedte el, hogy „Kisfiam, soha ne érdekeljen a pénz. Ne a pénz, hanem a probléma után menj. Azokat oldd meg a legjobb tudásod szerint, és a pénz majd jön utánad.” Ezt így kell csinálni.