„Alszik a széken a kabát, / szunnyadozik a szakadás, / máma már nem hasad tovább”, biztatja az Altató ringatója-mesélője a versbeli kis Balázst. Mert nyilván a kabátszakadás is elalszik lassan, azért nem hasad tovább.
Sokat panaszkodunk a monoton világ dübörgésére, a mókuskerék csattogó küllőire, és arra, hogy ebből az állandó rohanás-körforgásból nem tudunk kiszakadni. De tényleg nincsen kiút, vagy csak nem akarjuk észrevenni a megoldást?