2010.10.01. 17:27
A falubíró, aki megmentette társait a munkatábortól
Egy eddig kevésbé ismert, legfeljebb csak családi körben, esetleg Csehiben ismert, második világháborús mentőakció történetét mesélte el egy olvasónk.
A meszleni italboltot idestova két évtizede vezeti a szombathelyi Nagy Zoltán, ennek megfelelően megélt néhány nagy önkormányzati választási csatát. Meszlenben idén októberben ketten indulnak a polgármesteri posztért, a négy képviselői helyre pedig nyolcan pályáznak. Ami nagy szó, mivel alig kétszáznegyven lakója van a falunak.
A felfokozott választási küzdelem láttán, úgy bő egy hete jutott eszébe a meszleni kocsmárosnak, hogy az egyik felmenője, pontosabban édesapai nagyapja is elöljáró volt, méghozzá a vérzivataros időkben, a második világháború idején. Akkoriban Nagy Zoltán édesapja is csak ötéves volt, ezért az 1945 nyarán véghez vitt hőstett, leginkább onnan tudható, hogy a famíliában apáról fiúra szállt a történet.
Nagyapám, Nagy Márton falubíró volt akkoriban Csehiben. Hatvanévesen nagy tiszteletet vívott ki magának, az első világháborúban is szolgált, fogságba esett, akkor tanult meg oroszul. Csak utóbb derült ki, hogy a későbbiekben még nagy haszna származik abból, hogy megtanulta az idegen nyelvet. Konkrétan a második világháború után, amikor az orosz csapatok vasvári parancsnokával egész jól megértette magát.
Azon a nyáron járták a falvakat, így Csehit is az orosz csapatok. A munkaképes embereket szedték össze, ültették őket lovas szekérre és vitték el Zalabér felé. A vasútállomásra, ahonnan indultak az emberekkel teli vagonok Oroszországba, málenkij robotra. Tudjuk, hogy a málenkij mit jelentett: több év kényszermunkát. Csehiben azt mondták az oroszok a magyar férfiaknak, hogy a dokumentum miatt viszik őket el.
Nagyapám sejtette, hogy nem lesz ennek jó vége, felnyergelte a lovát, és bevágtatott Vasvárra, az orosz parancsnokhoz. Kiderült, hogy az elöljáró nem tudott a szabadcsapatok akciójáról, autóba ült, és elment Csehibe.
Bérbaltvár és Csehi között, félúton érte utol őket, ám nem engedelmeskedtek neki, ezért visszament erősítésért, s akkor szabadította ki a magyarokat. Úgy vélem, ez igazi hőstett volt. Annál is inkább, mert mások mesélték, hogy azok közül, akiket a megye más részein fogtak össze és vittek el vagonokkal, négyen megszöktek. Egyikük hazajutott, ő látta, hogy az egyik társát megtalálták és a többiek előtt lőtték agyon.
CSALÁDI KÖRBEN, SZÁJRÓL SZÁJRA
Öt évtizede nyugszik a csehi temetőben az egykori falubíró, aki megmentette falubelijeit az orosz kényszermunkától. Utólag nehéz lenne, kideríteni, mennyiben igaz a meszleni kocsmáros története. Lehet, hogy az idők során tettek hozzá, avagy elvettek belőle, de az is bizonyos, hogy a második világháborút követő évtizedekben amikor kommunista önkényuralom volt hazánkban az ehhez hasonló tettek emlékét a családi körön kívül máshol nem lehetett ápolni.
