Legkedveltebb üdülőhelyek 2011 - Vaskeresztes: víz és hegy, pisztráng és bor (9.)

- Az az elsődleges célunk, hogy a faluban élők jól érezzék magukat, és elmondhassuk: Vaskeresztesen jó élni  - szögezi le beszélgetésünk elején Krancz Imre polgármester. Igen, a vasfüggöny által oly sokáig elzárt terület ma sem a turisták fő célpontja. A település első embere nem is tagadja: a zajos, maguk után szemetet hagyó látogatókból köszönik, nem kérnek, ám a jó szándékkal érkező vendégeket szívesen látják.
 
A 360 lakosú település  első említését 1221-re datálják: II. András király  oklevelében fordul elő a falu neve. Az oklevelet egyébként Hedervári István egyetlen fia Chepannak (István), Magyarország nádorának, a szentgotthárdi monostornak adományozza Pornót, s leírja határát, közte Keresztest.
 
A korábban egy település különválásának első bizonyítéka 1551-ből való, ekkor említették először Magyar- és Németkeresztest.  A faluk egyik része pornói, a másik a jáki apátság birtokához tartozott. A főleg németek lakta, utcás, soros beépítésű, szalagtelkes község 1929-ben Németkeresztes és Magyarkeresztes egyesítésekor jött létre. A település lakosainak többsége német, de a magyarok mellett horvátok is élnek a településen.
 
Vaskeresztesen becsületes, dolgos emberek élnek  magyarázza a polgármester, miközben a takaros portákat, a tiszta árokpartokat szemléljük. A Pinka partján magasodik a 15. században épített Szent Miklós templom tornya, az épület most fel van állványozva, de a felújítás után régi pompájában várja a híveket és a látogatókat. A Pinka hídjánál a Szentháromság-szobor állítja meg az arra járókat. A falu egyik nagy kincse a patak, amely kettészeli a települést.

- Vendégeink jelentős része horgász - mondja a település határában álló Alpesi Fogadó és Borház szakácsa, Bősz Miklós. Hozzáteszi: a Vashegy osztrák oldaláról, Németországból, Győrből, Budapestről is vannak visszatérő vendégeik, de az ország minden részéről érkeznek hozzájuk pihenni vágyók.  - Vannak köztük kerékpáros- és bakancsos turisták, horgászok és borkedvelők is. Utóbbiak közül sokan rendelnek borvacsorát, de  a pincelátogatások megszervezését is szívesen vállaljuk - mondja a szakács, aki azt is elárulja, hogy a ház egyik specialitása a Monarchia pisztráng: a kukoricalisztbe forgatott halat fokhagymával és vajas-petrezselymes burgonyával kínálják.

A fogadó előtt találjuk azt az országban is egyedülállónak nevezhető  tan- és ügyességi pályát, ahol a jövő horgászai megismerkedhetnek e különleges sport fortélyaival. A 90 méter hosszú, téglalap alakú, halakkal intenzíven betelepített tanpályán a sportszerű és kíméletes halfogást tanulhatják, gyakorolhatják a gyerekek  mondja Puskás Norbert, a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének ügyvezető elnöke. (Bizonyára az sem véletlen, hogy a szövetség székhelye Vaskeresztesen van.)

A település nem csak a gyerekek, de a nagy horgászok paradicsoma is. A Pinka ugyanis kiváló vízminősége és állandó vízszintje miatt kiszámíthatóan jó pisztrángos, paducos víz hírében áll, de domolykó, ponty és keszegfélék is élnek a patakban. 

Csend, jó levegő, víz, finom ételek. Mi kell még a vendégnek? Hát, persze, hogy bor! Úgy vélik, a község határában lévő Vas-hegyen az időszámításunk előtt 300 körül megtelepedett kelták honosították meg a szőlő- és borkultúrát. 1401-ben a pornói apát irata is említette az itt termelt borokat. A 18. században több száz kapásnyi területet írtak össze, amely azonban túlnyomó részben a más településeken lakó földbirtokosok, az ország urainak, mágnásainak birtokában voltak. Ekkor a hegyközségi szervezet hegymesterből, két esküdtből és két hegyőrből állt. Vaskeresztes ma az országos hírű Soproni Borvidék része. A község történelmi rangját jellemzi, hogy évszázadokon át szoros gazdasági kapcsolatai alakultak ki Graz, Pozsony, Bécsújhely, Hartberg, Fürstenfeld, Radkersburg, Bécs irányában.
 
Vaskeresztes turisztikai vonzerejét a határában meghonosított, mára a történelmi Soproni Borvidékhez tartozó 158  hektáros szőlő és borkultúra, a Vashegyen található, 109 hektáros, pihenésre-üdülésre alkalmas zártkert a hozzá tartozó mintegy 300, vendégfogadásra is alkalmas présház-pihenőház adja.
 
Vaskeresztesen tájjellegű szőlőfajta a kékfrankos, a kékoportó, a merlot, a zweigelt. A fehér bor jelentősége kisebb, a fehérszőlő-fajták közül  az olaszrizlig és a rajnai rizling a domináns fajta. A szőlők közül említésre méltó a hegyre jellemző kékfrankos, amely erőteljes növekedésű, bőtermő,  megbízható, jó minőséget adó fajta. Bora színanyagaiban rendkívül gazdag, szép tónusú, mélyvörös, a rubintnál is sötétebb színárnyalatú.
És ha már bor, akkor induljunk tovább a hegy irányába. Előtte a falu határában, a hegy lábánál még álljunk meg egy pillanatra, és csodáljuk meg a nemrégiben kialakított tavat.
 
- A parton fásítani fogjuk, és pihenőhelyeket alakítunk ki. Horgászni is lehet majd - sorolja a terveket a polgármester.

Vaskeresztesről senki nem távozhat úgy, hogy ne kóstolta volna meg a hegy levét: Mittl András, Garger Imre, Brádl Péter, Zax Béla, Eberhardt Imre, Eberhardt József, Góber József pincéje is kellemes meglepetéseket tartogat a borkedvelők számára, de a Vino Eisenberg nedűit is érdemes megkóstolni. Ha pedig Vaskeresztes, akkor Buschenschank. Pleyer Judit Rózsa vaskeresztesi borosháza messze földön híres.

- Tizennyolc éve fogadom a vendégeket - mondja Judit, akiről tudni kell, hogy a vendéglátás mellett eredeti foglalkozását sem feledte: óvónőként  gyakran vesz a kezébe gitárt, és nem csak finom hideg ételekkel és jó borokkal, de dalokkal, nótákkal is kényezteti a hozzá betérő vendégeket. Aki egyszer járt már Juditnál, az egészen biztosan visszatér: a magyar és külföldi baráti társaságok mellett buszos csoportok is szívesen időznek a borosházában, ahol a sajátján kívül a vaskeresztesi gazdák borait is ajánlja a vendégeknek.
 
- A Buschenschankban egyszerű ételeket kínálunk a borok mellé. A lilahagymával bolondított tepertőkrémes és zsíros kenyéren kívül igyekszem specialitásokkal is előrukkolni: a savanyú tálon  például ecetes lilahagymával és tökmagolajjal osztozik a disznósajt  mondja a borosház asszonya. Bekukkantunk még a férjéhez, Werner Pleyerhez, aki Hartbergből költözött a Vas-hegy magyar oldalára.
 
- Az osztrák oldalról néztem át ide, és rögtön az jutott eszembe, hogy jó lehet itt élni - magyarázza Werner, aki azóta a szőlőművelés és a borkészítés csínját-bínját is kitanulta A pincéjében sorakozó borok legalábbis erről árulkodnak.

- Második otthon 1979-ben vettük a birtokot a hegyen, és évről-évre szépítettük - meséli Borsfai Péter és felesége, Katalin, akik - immár nyugdíjasként - élvezik dolgos éveik gyümölcsét. Csütörtökön kiköltöznék a hegyi házba, és csak hétfőn, vagy kedden mennek vissza Szombathelyre. Gyönyörű a táj, jó a levegő, kedvesek a szomszédok, csend van és nyugalom. Mi kell még? Hát, persze, hogy a szőlő. Meg a pince, amely a hegy levét őrzi.

Korábbi játékaink:

Legkedveltebb fürdőhelyek 2009

Legkedveltebb falusi nyaralóhelyek 2010

Rovatunk támogatója a Herendi Porcelánmanufaktúra