A nagy utazás: a Csendes-óceánon fogant meg a kis Rodel

A takaros szombathelyi városszéli lakásban egy kávé mellett ülünk le beszélgetni Krisztinával. A kis kreol bőrű Rodel minden nap új dolgokat fedez fel, most leginkább a sütőbe szeretne bemászni. Az egyik falon emlékek, több száz hütőmágnes a világ minden tájáról. A csinos fiatal anyuka kicsattan a boldogságtól, a következő napokban Mallorcára, majd pedig Párizsba készül. Előkerülnek a fényképek és feltörnek az emlékek.

- Fiatalon, tizennyolc évesen kerültem Szombathelyre. Az egyik Fő téri divatüzletben dolgoztam nyolc évet, közben férjhez mentem. Sajnos a túl korán jött házasság zátonyra futott, közben pedig a szüleimet is elvesztettem. Itt maradtam egyedül, támasz nélkül - meséli a zalaegerszegi születésű Meczger Krisztina.

Ezután könnyen depresszióba is eshetett volna, de mégsem kapta el a letargia. Pozitívan állt a dolgokhoz, sikerült kikerülnie Ausztriába egy kávéházba dolgozni, ahol négy évet töltött el.

Aztán jött élete lehetősége (bátyjának köszönhetően, aki egy hollandiai munka miatt nem utazott vele) - beadta a pályázatát egy óceánjáró hajóra. 

- A budapesti felvételi roppant nehéz volt, mert ez angolul történt, nem kell ecsetelnem, nekem a német ment igazán, de a sors úgy akarta, hogy a hajózás összejöjjön - teszi hozzá Krisztina.

Rodel igényli a törődést, édesanyja pedig lesi a kívánságait. Másfél éves, de már tucatnyi országban járt. Az elmúlt nyáron édesanyjával „bulizta” végig a VOLT fesztivált, de áprilisban a bécsi Maratont is együtt teljesítették.

- A felvételi után pár nappal már a hamburgi kikötőben a MS. Amadea fedélzetén találtam magamat. Kőkemény hetek következtek, éjjelente a kis kabinomban zseblámpa mellett magoltam az angolt. Hamar megtanultam: legfontosabb dolog a szorgalom, a becsület és az akarat. Sírni nem szabad, eddigi életemben a fájdalmaimból születtek a legszebb dolgok - mondja a fiatal édesanya.

A 700 vendég mellett 300 alkalmazott dolgozott a közepes nagyságú óceánjárón. Az első napon a személyzetnek (crew) egy írásbeli és szóbeli megmérettetésen is bizonyítania kellett a rátermettségét. Könnyedén vette az akadályt, de ezután sem lélegezhettek fel. Krisztinát  „kiemelték” a többiek közül, a gyakorlati vizsga következett, amit jól teljesített.

Ahogyan  teltek a hónapok "megfertőzte" az utazás, 139 nap alatt öt kontinensen jártak. Olyan helyekre is eljutott, amelyekről még álmodni sem nagyon mert. 

Salamon-szigetek, Antiqua, Patagonia, Vietnam, Új-Kaledónia, Guatemala, Seychelle-szigetek, Francia Polinézia, Kanári szigetek, Szamoa, Tonga, Tahiti, Curacao-sziget, Granada, - a szabadban futkosó vadlovak Húsvét-szigeteken, Cook-szigetek, Tonga-szigetek, Új-Zéland és Panama között félúton az ötvenfős Pitcarn.

- Egytől-egyig gyönyörű helyek ezek. Nap, mint nap újabb kalandok, a fedélzeten szerelem a kapitánnyal. Pillanatok alatt elrepült az idő, életemben először ízleltem meg a szabadságot - meséli. - Megfogott a manilai nyomor, és a Pápa-Új Guinea szegénység is, bevallom ekkor napokig nem volt étvágyam.

Néhány helyen lehetősége volt jobban szétnézni

A crewok kék, zöld, és piros színnel vannak megjelölve. Kikötésekkor a naponta más-más színt viselő alkalmazott hagyhatja el az óceánjárót, de egymás között megengedett, hogy színt cseréljenek. - Kérdéseket tesznek fel nekünk, ha tudjuk rá a válaszokat, akkor távozhatunk a fedélzetről, ha nem maradsz a hajón. Ez a munka fegyelemre és tiszteletre is nevel - mondja a nagy utazó. 

Az első hajóút - minden egyes munkánál új szerződést írnak, amelyek fél évig szólnak - végeztével Krisztina visszatért a szombathelyi lakásába (A kicsiny otthont még az ausztriai munkából kuporgatta össze.) Alig volt ideje  a szobáját berendeznie, már ismét az óceánon találta magát.

- A második utam már sokkal zökkenőmentesebb volt. Ekkor óriási megtiszteltetés is ért, a hónap dolgozója lettem az Amadeán. Az oklevélen kívül nem mellékesen pénzjutalomban is részesültem - jegyzi meg szerényen.

A csinos édesanya arra is kitér, hogy míg „a szárazföldön nem, úgy a vízen nagyon összetartanak a magyarok.” Az élet furcsasága, hogy a hajón megismert kollégái, Krisztina és Roland szombathelyiek voltak és csak pár utcára laktak tőle. Jó barátok lettek, ahogyan tudták, támogatták, segítették egymást. 

Krisztinának hobbijává vált az utazás, így a kötelező szabadság alatt sem szakadt el a víztől, ekkor a Dunát hajózta keresztbe-kasul a MS Aurelia, Amadeus Diamond és az Arosa Riva fedélzetén. Azt mondja, a „hajós élet” teljesen megfertőzte, itthon már nem nagyon tud megmaradni

A földön kupacban hevernek a fényképek. A kis Rodel belemarkol, felém lépeget, rámutat egy fiatalemberre. Az édesapjára, aki most nincs jelen a család mindennapjaiban.

- A harmadik szerződés volt a sorsfordító az életemben. Az öt nyelven beszélő Fülöp-szigeteki srácot, Rodel Avila Manalot már a második utamon kinéztem magamnak, a szimpátiából később szerelem lett, így átköltöztem a kabinjába. A beszállásnál még nem volt ott a manilai fiú. A személyzet egyik tagját, egy török srácot katonának behívták, sírva szállt le a hajóról, pár nappal később fekete bőrönddel a helyére megérkezett Rodel. Aztán a kisfiúnk a Csendes-óceánon megfogant. Hong-Kongban csináltam terhességi tesztet, ez pozitív lett, majd Sri Lanka fővárosába, Colombóba kikötöttünk. Rodellel taxiba vágódtunk, irány a kórház. Ultrahang, kiderült, hogy az én kis filippínómmal már kilenc hetes terhes vagyok. Aztán rohantunk vissza a hajóra, mert pár órával később már indultunk is tovább - tudom meg Krisztitől.

Szerencséjére a hajón elkerülték a rosszullétek, így nem derült ki, hogy gyereket vár. Ellenkező esetben a legközelebbi kikötőben szélnek eresztik és ahogy tud, utazhatott  volna haza. A harmadik földkörüli út vége után fél évvel Szombathelyen megszületett a kis Rodel.

- Nem kényszeríthettem arra az édesapát, hogy egy egészen más kultúrájú nemzetbe egyik napról a másikra belecsöppenjen. A Fülöp szigeteken árvíz, tájfun is pusztított, de mégis felálltak belőle. A katolikus vallás összetartja őket, nem sírnak, mint mi magyarok, hanem mindig előre néznek - summázza Kriszti.

A tervük most az, hogy egyelőre turistaként meglátogatják az óceánjárón dolgozó Rodelt.

Elszaladt az idő, úgy érzem, még órákig tudnánk beszélgetni, de valahol pontot kell tenni a mondat végére. Összecsomagolok, közben ismét felpillantok a falon lévő több száz hütőmágnesre. Átlépem a szoba közepén halomban lévő  fényképkupacot, a közepében Rodel fekszik. Édesapjára mutat.

- Nem egyszerű, de nem is lehetetlen egyedül gyermeket nevelni. Csupa pozitív erőt és energiát adtak az elmúlt évek kalandja. Akkor sem csinálnám másként, ha újra kezdhetném az életemet - jegyzi meg végül halkan Meczger Krisztina.