Lehet-e örülni az abortusztablettának?

Elsőként íme egy női vélemény: egy nevét nem vállaló édesanyáé, aki érett, felelős szülő, de volt alkalom, hogy jó lett volna az abortusztabletta.

- Sajnos nekem is volt részem művi megoldásban. Lelkileg, fizikálisan, mentálisan annyira megterhelő, hogy azt elmondani nem lehet. A tabletta bármennyire furcsán hangzik, humánusabb megoldás lehetne. Nem is értem, miért nincs még nálunk forgalomban. Gondoljunk a tinédzserekre, akik tudatlanul belemennek valami kapcsolatba és meglesz a nem kívánt eredmény...

- Biztos, hogy ennyire drasztikus, mondhatni megalázó helyzetbe kell őket hozni?  Vagy a tabletta mellett teherbe eső, vagy klimaxban teherbe eső nők esetét is vehetjük. A megerőszakoltakról, bántalmazottakról ne is beszéljünk... Ha a nőket kérdezik és hagyják dönteni már régen lenne ez a tabletta a gyógyszertárakban. Miért is férfiak döntenek ebben az esetben is?

Megkérdeztünk férfiakat (családapákat) is, mit szólnak az abortusztabletta megjelenésének híréhez.

Unger Zoltán, aki három gyermek édesapja ezeket a gondolatokat fűzte hozzá:  Vasárnap, épp az édesanyák napján jelent meg a hír a Vas Népében, hogy forgalomba kerülhet a magzatelhajtó, abortusztabletta. A szerencsétlen (vagy talán épp ezért szerencsés) időzítés még az édesapák figyelmét is felkelthette. Nagyon sok fiatal talán felszusszan, na végre! Ugyanakkor a felelős szülők biztos nem így gondolkoznak, főleg az anyák napján nem.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a gyermek - foganás pillanatától - az isten ajándéka, akkor még tragikusabb a helyzet. Intézményesítjük az Isten elleni vétkezést. Ugyanakkor még nagyobb felelősséget ró a szülőkre, hogy a gyerekeiket az élet megóvására neveljék, szemben az ilyen új társadalmi elvárással, amelyben végül a fiatalok is meg akarnak felelni.

Az abortusszal talán volt még egy fék, ha nem is tudatos és vállalt terhesség lett az eredmény, de a magzatelhajtó tablettával ennek is vége. A terhesség legalább volt, de most már nem is lesz. Nem beszélve a magyar nyelvben oly szépen kifejezett áldott állapotról, amely szerint isten ajándékát, áldását hordozza az édesanya a szíve alatt.

Mózes születésekor a fiú gyerekek életét követelték; később, Jézus generációját, az aprószentek életét ontották ki Betlehemben, az édesanyák nagy bánatára. Ma, és a jövőben, az ilyen szerekkel még alattomosabban kéri a sötétség gyerekeink életét. Mégpedig úgy, hogy az édesanyák kezébe adja a gyilkos fegyvert, és meg is lesznek győződve, hogy jót, helyeset cselekszenek, ha egyszerűen és fájdalommentesen megszabadulhatnak a szívük alatt dobogó kis szívtől.

Háromgyerekes apaként  azért bízom benne, hogy a gyerekeimnek sikerült átadni valamit az élet iránti tiszteletből. Abban is bízom, hogy a sötétség uralma, mint mindig a történelemben, ezúttal is meg fog törni és sok édesapának megakad a szeme az ilyen hírek hallatán. Mert tudom, hogy az édesanyáknak ez nem lehet kérdés, ha egyszer megdobban a második szív is a testükben.