Már gyerekkorában házioltárt épített otthon és misézett dr. Perger Gyula

A papi hivatásra részben családi indíttatása volt: anyai ágon két apáca nagynéni, apai ágon édesapja nagybátyja volt pap. A mély vallásosságot a szülői házból hozta.

– Negyedik gyerek vagyok, édesanyám 36 éves volt, amikor születtem, már nem javasolták neki, hogy újabb emberéletet adjon, de ő bátran igent mondott rám, mert tudta, hogy az élet Isten ajándéka. A szüleimmel minden este imádkoztunk. Sokat ministráltam a templomban, gyerekként házioltárt készítettem, ahol misét tartottam. A papi hivatásra gondolva választottam a győri Bencés Gimnáziumot – meséli. – Aztán mégis jobban vonzott a pedagógusi hivatás. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolára jelentkeztem történelem–magyar szakra, fel is vettek. Elkezdtem, de éreztem, hogy nem vagyok a helyemen. Győrben gimnazista éveim alatt is sokat imádkoztam a székesegyházban a Szűzanya kegyképe előtt, főiskolásként is visszatértem oda, és ott éreztem meg, ha boldog akarok lenni, papnak kell lennem. Otthagytam a főiskolát, Budapestre mentem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karára.

Perger Gyula a Mária-tiszteletet is a családból hozta. Amint mondja, életének mérföldköveinél is jelen volt a Szűzanya. 1991. december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén felvételizett a gimnáziumba, majd 1995. október 8-án, a Magyarok Nagyasszonyának ünnepén jelentkezett az Egyházmegye kispapjai közé. 2001. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén tette le a papszentelés előtti esküt, majd egy szombati napon júniusban, Mária napján mondta az első nyilvános miséjét.

A hat év Budapesten töltött idő alatt sikerült feltöltekezni a főváros kulturális és szabadidős lehetőségeiből. Gyuszi atya rengeteget látogatta a színházakat, kiállításokat, a múzeumokat, sokat kirándult és biciklizett. A művészeti értékekre mindig fogékony volt, és az esztétikai szép létrehozása pedig kispap kora óta motiválta, ez köszön vissza a toronyi plébánia négy templomának felújítása során is. Az első állomáshelye a szombathelyi székesegyházban volt, káplánként a ministránsokat fogta össze, tizenegy gyereket vett át, két és fél év után nyolcvanat hagyott az utódjára. Az Egyházmegyei

Kollégiumban tevékenykedett 2003-tól 2007-ig, ahol 270 diák mindennapjaiért volt felelős. Sokan megkeresik ma is: esketi őket, megkereszteli a gyermekeiket. A kollégiumi prefektusi munka mellett kisegítő volt a kámoni plébánián Brenner József püspöki helynök mellett, akihez atyai jóbarátság köti. Ebben az időszakban kezdett el foglalkozni a doktori témájával: Mindszenty József életének egy olyan időszakával, amiről a bíboros mindössze fél oldalt írt az emlék­irataiban: a zalai lelkészségek megszervezésével 1928 és 1941 között. Ehhez hétezer levéltári iratot, levelet kellett áttekinteni. A disszertációt Perger Gyula 2007-ben védte meg. A szentkirályi plébániára került, ahol 2008-ig dolgozott, az utolsó évben hozzá tartozott Táplánszentkereszt is. 2008 és 2011 között Rómában töltött három évet, ahol egyháztörténetet és művészettörténetet tanult, diplomát szerzett mindkettőből a Gregoriána Egyetemen, egyháztörténetből pedig még egy szakirányú végzettséget is. Felejthetetlenek számára ebből az időszakból a XVI. Benedek pápával való személyes találkozások, II. János Pál boldoggá avatási szertartása a Szent Péter téren. A római tanulmányút után helyezték a toronyi plébániára, mellette püspöki referens volt az egyházmegyei könyvtár, kincstár, levéltár felett. 2016-ban kezdték visszaépíteni a Püspökvár lebombázott szárnyát, akkor született a döntés, hogy a palota antik szárnyát megnyitják a nagyközönség előtt – 2017-ben kinevezték a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont igazgatójának. Az intézmény rövid idő alatt a város egyik fontos kulturális helyszíne lett, nemcsak mint múzeum, hanem négy évad több mint ötven koncertje révén a zenei élet fórumaként is. Elkezdték a barokk termek felújítását, a palotában kialakított múzeum május 4-e óta újra látogatható.

Kiemelt képünkön: Dr. Perger Gyula sokat tanult, hogy kiművelje a tehetségét