Drámapedagógus és gyümölcsész volt az improvizációs fesztivál játékmestere

Lázár Péter előadóművész, színész-drámatanár a Zala megyei Almásházán él. Amellett, hogy gyermek és felnőtt színjátszókkal foglalkozik, bérel egy gyümölcsöst, abban dolgozik. Saját eredményként is szeretné majd megmutatni – amint Vasváron a kiállítás képein –, mit jelent az „alkalmazkodó gyümölcsészet”. Az improvizációs fesztiválon háttérként és eszközként használt tablók a tájfajtákról, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott fajtákról, a gyümölcsösben művelt zöldségtermesztésről, a talaj éltetéséről, a segítő állatok természetközeli tartásmódjáról is szólnak, megcélozva az önellátást, az értékesíthető felesleget, a nyugodt, elégedett életet. A tárlat a gyerekek játékának tematikai kiterjesztése volt, mert az így megjelenő vidéki környezet is ihlető forrásul szolgált. Arra is láttunk rögtönzött szituációkat, miért lenne jó vagy nem jó falun lakni. Megtudtuk: Lázár Péter a Kárpát-medencei gyümölcsészhálózat „nagykövete”, segít az emberek összekapcsolódásában, a hálózatépítésben, közvetíti az ismeretanyagot, ami itt képekbe sűrítve jelent meg. A tárlatot három év alatt 15 ezren látták.

Drámatanárként fontos szakterülete a pszichiátriai betegekkel való közös munka, húsz éve heti egy-két alkalommal tart foglalkozást. Dolgozott Bázakerettyén, Szentgotthárdon, Kehidakustányban, most a nagykanizsai Völgy Alapítvány nappali ellátásában segít a tudásával. – A drámapedagógia – mivel képes tőlünk eltávolítani valamely problémát – alkalmas arra, hogy körbejárjunk nehéz helyzeteket, és ezáltal azokat jobban megértsük, elfogadjuk magunkat és egymást. A dráma alkalmas arra is, hogy a kollektív tudást előhozza. Az egyik otthonban volt színjátszó csoportom is, csináltunk olyan előadásokat, amelyeket húsz-harminc alkalommal játszottunk házon kívül. A közönség nem tudta, hogy a játszók pszichiátriai betegek. Erős csapat volt, a commedia dell’arte eszközeit használtuk. A darabokban néha mi, felkészítők is játszottunk, erősítve színjátszóink biztonságérzetét. Nagyon kell figyelni, hogy egyensúlyt teremtsünk, ne billenjen el a játék, ne rólunk, segítőkről szóljon, hanem az övék maradjon – mesélte Lázár Péter. – Nagy szükség lenne arra, amit a drámatanárok tudnak, nemcsak a pszichiátriában, hanem a segítő foglalkozást végzők körében is. Egy jól tervezett foglalkozássorozat vagy néhány napos műhelymunka ugyanis megteremti a feltöltődés, a regenerálódás lehetőségét, és módszertani segítséget nyújt a mindennapi munkához.