Lilába borultak a mezők Kemenessömjénen

A faluban kis táblák jelzik az utat, felvezetnek balra a dombra, a tetőn meg már nyilvánvaló, hogy jó helyen járunk: a levendulafarm teljes pompájában mutatja magát: illatfelhő, méhek, darazsak zsongása és lepkék könnyed illanása a virágok között. A mező szélén asztalka, kosárban ollók, gyerekeknek tekerős, ventilátoros spricce­lők, karókon szalmakalapok az erős napsütés ellen, szék a fa árnyékában.

Teljes önkiszolgálás van, bizalom alapján működik a farm, a kiírás szerint majd a József Attila utca 16. szám alatt kell fizetni a levenduláért, ott lakik a tulajdonos, aki a telefonszámát fóliával védett papíron közli. Felhívjuk. Ferencz Tibor három perc múlva érkezik: kosarában levendulaszörp és sütemény, a tésztájában morzsolt levendulavirág. Idén két nyílt nap volt eddig, mert a nagy esők miatt nem nyíltak ki a virágok, június elején még csak bimbósak voltak.

Ő maga nem szedi, hanem aratja, speciá­lis szerszámmal, arató­ollóval megy rá a területre, ha csokrokat akar készíteni, vagy párnácskákba, szekrényekbe való kis zsákokba tölteni. Meséli, délelőtt volt itt egy nyugdíjasklub, melynek hölgy tagjai jöttek el, előtte való nap evangélikus és református lelkészek, múlt héten egy jógaklub tagjai. A bejelentkezőknek vezetést is tart a levendulatudományban. Nagyon büszke arra, hogy eljött hozzá Bakonybélből is egy szerzetes, hogy megnézze, miként dolgozik itt a levendulával.

2011-ben telepítettem az első három sor levendulát, 2014-től voltak nyílt napok. Utóbb azt is megoldottuk, hogy legyen párakapu: egy húszliteres kannából, kompresszorral, kézi biciklipumpával ment – halljuk a gazdától, aki három éve őstermelő, már csak ezzel foglalkozik.

Erdélyből jött át a feleségével 1998-ban, aki belgyógyász, ő maga okleveles gépészmérnök, Celldömölkön dolgozott. 2001-ben vett egy régi házat Kemenessömjénben, lebontotta, épített helyette egy újat. Levendulaföldet is szeretett volna, ezért előbb elmentek Pannonhalmára, ahol a ter­mesztés és feldolgozás minden csínját-bínját megmutatták. Na­gyobbik lánya, Kinga (25) Szombathelyen környezettant tanult az egyetemen, a szakdolgozatát a levendulater­mesztésből írta. Kisebbik lánya, Réka (15) a Nagy Lajos Gimnáziumba jár.

Arról érdeklődünk, hogy nem veszélyes-e ez a sok darázs és méh, azt feleli, úgy elkábulnak a levendulavirágoktól, hogy nem bántják az embert, egyszerűen le lehet billenteni őket a megszedett csokorról, még sohasem csípte meg őt egy sem, sőt a vendégek sem panaszkodtak.

„Szakkérdés” az is, hogy hány évente kell cserélni a ruhásszekrénybe tett levendulával töltött zsákocskákat, mennyi ideig tartanak ki az illó­olajok. Megtudjuk: időnként rá kell roppantani a tartalomra – szárakra, levelekre –, így 3-5 évig friss illat száll ki belőle a textilen át.

Francz Schneider érkezik kocsival a párjával, Herceg Andreával, aki eperlekvárt szeretne készíteni, és abba jó morzsolni kevéske levendula-

virágot, markáns ízt ad neki. Celldömölkről jöttek, hallottak a farmról, régóta meg akarták nézni, most a befőzés idején sürgős lett. A lekvárhoz egy csokor elég lenne, de kell még egy másik, mert szekrény­illatosítót is szeretne belőle fonni.

Biciklivel tekert idáig Mihályfáról Potor Krisztina, aki már volt itt a barátnőivel. Vázába szokta tenni a csokrokat szárazon, sokáig illatoznak, lassan elfáradnak a meglévők, újítani kell.