Nehezen viselik a sofőrök a gyakori útlezárásokat Szombathelyen

Ahogy egyre több a jármű – Szombathelyen öt év alatt több mint 4 és fél ezerrel lett több az autó, 40 ezer szombathelyinek van már autója –, egyre több a dugó is. Egy kutatás szerint évente átlagosan egy hetet ülünk valamilyen torlódás miatt egy helyben sofőrként – mondta Molnár László közlekedési szakértő.

Szerinte az emberek nagyon nehezen viselik az útlezárásokat. Ennek külön pszichológiája is van – tette hozzá. Ha véletlenül keveredünk bele egy ilyen helyzetbe, akkor egy megoldandó problémát látunk, nem tudjuk rutinból folytatni az utunkat, kiszakadunk a megszokott ritmusból.

Kicsit olyan ez, mint egy előzés. Szeretnénk előre látni, hogy mi következik. Ha pedig egy sarkon befordulva azt látjuk, nem mehetünk tovább, idegesek leszünk. Ha nem jelezték előre, hogy mire számíthatunk, tudat alatt úgy érezzük, hogy nem tudunk menekülni.

Ráadásul rohanó világunkban rögtön ott van a másik stresszfaktor: elkésünk, nem érünk oda időben a találkozóra, munkahelyre, edzésre vagy a baráti vacsorára. Egy ilyen helyzet pedig a viselkedésünkön, a közlekedési morálunkon és a technikán is változtat – mondta a szakértő.

Sokan egy „újratervezés” után sportosabban, agresszívebben vezetnek, hogy behozzák a lemaradást. Így hosszú távon is hat ránk egy-egy terelés. Később is okozhatunk balesetet, ha nem sikerül nyugodtnak maradnunk. Akkor is nehezen viselik a sofőrök az útfelújítások okozta kellemetlenséget, ha nem látják, hogy van értelme a munkának. Például kevesen értik, hogy nagyon nehéz minden munkafázist összeegyeztetni. Van, hogy egy utat lezárnak, majd megnyitnak, míg állnak a feladatok. Pár nap vagy hét után aztán újra lezárják, hogy folytatódhasson a projekt. Mindez szinte olaj a tűzre – mondta Molnár László.

Ilyenkor az ideges sofőrök elfelejtik, hogy lényegében értük dolgoznak a szakemberek. Hasonló a helyzet, ha egy szakaszt nagyon sokáig nem lehetett használni. Az átadás után sokan nagy sebességgel hajtanak rá a friss burkolatokra, hiába van kint sebességkorlátozó tábla. Gyakran ilyenkor a felület még nem áll készen az ekkora terhelésre, így a szabálytalan sofőrök maguk állítják elő szinte azonnal az új úthibákat a frissen elkészült aszfalton.

Pedig ezeket később újra javítani kell, az autósoknak is ez az érdeke. Csak a fővárosban naponta ötszáz új kátyú keletkezik – mondta a közlekedési szakértő. A közútkezelő az utak felét rossz állapotúnak találta egy felmérés során – tette hozzá. Ezek helyreállítása pedig útlezárásokkal, terelésekkel jár, ezt el kell fogadni, ehhez kell a közlekedési kultúrán javítani. Jó, ha egy ilyen forgalmi szituációban emlékeztetjük magunkat erre.

Persze az útépítő cégek is tehetnek azért, hogy a közlekedők könnyebben kezeljék a helyzetet. A legfontosabb a megfelelő tájékoztatás, minél több ideje van felkészülni a lakosságnak, annál kevésbé éli meg stresszesnek a folyamatot.

De az időzítésnek is fontos szerepe van. Például ha hajnalban kezdik a munkát, akkor a közlekedés már a forgalom indulásakor felvesz egy ritmust, nem napközben szembesülünk a változással.

Vannak bizonyos országok, ahol az útjavítások egy részét éjszaka végzik el, ez is megoldás lehet, hogy elkerüljük a váratlan közlekedési káoszt. A gyorsan elvégezhető feladatok esetén használható az a megoldás, hogy a csúcsforgalom idejére felengedik az autókat az útra. Így például az amúgy is zsúfolt reggeli vagy délutáni csúcsban, illetve műszakváltások idején gördülékenyebben haladhatna a forgalom.

Mi, a közlekedésben részt vevő emberek az útjavítás módján változtatni nem tudunk, de jó, ha tudatosítjuk magunkban: a lezárás nem köz­ellenség, hanem hosszú távon a javunkat szolgálja. Mindenképpen igyekezzünk nyugodtak maradni, és ne próbáljuk

balesetveszélyes gyorshajtással, agresszív vezetéssel behozni az elvesztegetett időt.