A Szlovén Köztársaság új főkonzulját kérdeztük: milyen tervekkel jött Szentgotthárdra?

Metka Lajnšček szakmai pályafutását az újságírás területén kezdte. Több mint egy évtizedig a Szlovén Televíziónál dolgozott, műsorokat szerkesztett és vezetett. 2007-ben indult diplomáciai karrierje. Először Bécsben, nemzetközi szervezeteknél látta el a Szlovén Köztársaság képviseletét, majd a Külügyminisztérium sajtófőosztályát vezette. Az utóbbi években a budapesti szlovén nagykövetségen nagykövet-helyettesi pozíciót töltött be, innen pályázta meg a főkonzuli széket.

– Nagyon örültem, hogy több jelölt közül végül engem neveztek ki, szívesen jöttem Szentgotthárdra – mondja. – Érdekelt ez a feladat. A nagykövetségen nagyon széles területet fedett le a tevékenységem, ezek közé tartozott a rábavidéki szlovének helyzetének figyelemmel kísérése is. Szolgálati útjaim gyakran vezettek a Szlovén Rábavidékre. A két feladat között az a különbség, hogy míg a nagykövetség a budapesti magyar hatóságok tárgyalópartnere, ad­dig a főkonzulátus az itt működő kisebbségi szervezetek és a rábavidéki szlovének közvetlen tárgyalópartnere, és párbeszédet folytat a helyi és a megyei vezetőkkel a főkonzul illetékességi területén, azaz Vas és Zala megyében.

A főkonzul asszony elmondta, hogy elődjével, Boris Jesih úrral már budapesti megbízatása alatt is együttműködött, folyamatos volt köztük a párbeszéd. Lajnšček asszony nagyra értékeli elődje aktív tevékenységét, s folytatni szeretné azt.

– Főkonzulként elsődleges feladatom a szlovén közösség, a szlovén emberek érdekeinek szem előtt tartása, a jószomszédi együttműködés ösztönzése, a határon átnyúló kapcsolatok erősítése. Tevékenységi területem elsősorban a Rábavidék, de jelen pozíciómban törekedni szeretnék a kétoldalú promócióra, hogy a két szomszédos nemzet minél jobban megismerje egymást. És itt nemcsak a maroknyi szlovén közösségre gondolok, hanem Vas és Zala megye nagyobb városaira, a magyar lakosságra is. A szlovén filmnapok mintájára szeretnék szlovén művészeknek bemutatkozási lehetőséget teremteni. A szlovén alkotók kiállításait szeretném kivinni a nagyobb nyilvánosság elé, így Szombathelyen is igyekszem majd egy erre alkalmas kiállítóhelyet találni. Úgy érzem, amilyen közel vagyunk, olyan kevéssé ismerjük egymást. Kirándulásokkal, egymás fesztiváljain való részvétellel, a testvérvárosi kapcsolatok élővé tételével kívánom közelebb hozni egymáshoz a két országot. Természetesen, ennek is fontos előmozdítója lehet a határ két oldalán élő szlovén, illetve magyar kisebbség.

A főkonzul asszonyt a talán legtöbbeket érintő és foglalkoztató témáról, a rábavidéki gazdasági élet fellendítésének lehetőségeiről is kérdeztük.

– Törekednünk kell arra, hogy az itt élő szlovén közösség számára egyfajta gazdasági alapot teremtsünk, hogy a fiatalok a szlovén nyelvben felfedezzék a lehetőséget, kamatoztatni tudják azt szakmai pályafutásuk során. Manapság ugyanis Ausztria közelsége miatt jövedelmezőbb a német nyelvet tanulniuk. Sajnos a térség távol esik a döntéshozási központoktól, az itteni lehetőségek még nincsenek megfelelően kiaknázva. A vállalkozók számára szükséges megteremteni a fejlett infrastruktúrát és a kedvező gazdasági feltételeket. Ennek a kis közösségnek szüksége van mind az anyaország, mind a magyar állam támogatására. Szeretném, ha a Szlovéniában élő magyar közösséghez hasonlóan a rábavidéki szlovének is részesülnének a két ország részéről biztosított gazdaságösztönző és fejlesztési támogatásban.

A főkonzul asszony úgy látja, a határon átnyúló együttműködési programok sikeresek, az erre a célra pályázható uniós források jól hasznosulnak. A különböző projektek révén sikeresen felvették a kapcsolatot a határ két oldalán levő önkormányzatok, fejlesztési ügynökségek, gazdasági kamarák, kulturális és turisztikai szervezetek, mélyülnek a jószomszédi kapcsolatok.

Metka Lajnšček kérdésünkre elárulta azt is: számára nem idegen az itt élő szlovének nyelve. – Muravidéki születésű lévén a rábavidéki nyelvjárás nagyon közel áll hozzám. Az emberekkel a saját dialektusukban, az általuk beszélt nyelven tudok kommunikálni és ösztönözni őket, hogy a mindennapi életben is minél többet használják anyanyelvüket.