A fáknak nincs esélyük – Somogyi Zoltán, a Nobel-békedíjas kutató tartott előadást Szombathelyen

Somogyi Zoltán csendesen hallgatja Borovics Attila intézetigazgató felvezetőjét. Az Erdészeti Tudományos Intézetnél eltöltött 33 évről, az ENSZ-szakértői munkáról, a Nobel-békedíjról, amiből neki is van egy otthon a falon. Ő az az ember, aki már a nyolcvanas években – egyéb hivatalos munkaköri feladatai mellett – foglalkozott a globális problémákkal. Pedig akkor ez nem volt divat. Azt a néhány tudóst, akiket ez érdekelt, jó esetben is azzal a rezignált tisztelettel szemlélték az akkori vezetők, ahogyan az indiánok szokták az őrülteket. Aztán eltelt csaknem negyven év és a klímaváltozás átütötte a közöny falát. A média felkapta, és divat lett. Somogyi Zoltán azonban most sem divatból foglalkozik ezzel.

Kedélyesnek tűnő mondatokkal kezdődik az előadás:

– Úgy látom, mindenki kipihent, remélem, jól teltek az ünnepek. Volt bejgli, szép karácsonyfa, nyugalom, békesség… De aztán hamar a székhez szögez minket a váratlan kérdés: – Vagy mégsem? Hiszen klímavészhelyzet van! Nem hallották, nem olvasták? Itt mindenki ünnepel, mulatozik, miközben vészhelyzet van? Hát hogy van ez? Szombathelyen volt már valami krízismegbeszélés, vagy a tornyokban ott vannak az őrök, akik figyelik, hogy mi történik? Csak mulatozunk, miközben vészhelyzet van? A közelmúltban több mint ezer intézet kinyilvánította a vészhelyzetet, több ország, az Európai Unió is. Mégsem látni azokat az intézkedéseket, amelyek egy vészhelyzethez méltóak lennének, pedig az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület) már a 80-as években kimondta, hogy klímaváltozás van.

Megrázó képek következnek olyan helyekről, ahol már tényleg vészhelyzet van. Zimbabwéban 45 millió ember éhezik. Ahol nemrég még virágzó élet volt, településeket éltető folyók, ott ma már a folyókban nincs víz, a táj szinte sivataggá változott. Az erdőtüzeket a média is felkapta, de tény, hogy egyre gyakoribbak és egyre nagyobb területet érintenek Amerikában és Ausztráliában is. Somogyi Zoltán megdöbbentő adatokat mutat arról, hogy a az idei ausztráliai erdőtűzszezon intenzitását a tudósok már 13 évvel ezelőtt előre jelezték. Aztán grafikonok sorjáznak: az átlaghőmérséklet és a széndioxid-koncentráció emelkedéséről, az elmúlt 100 évre és négyszázezer évre vonatkozóan is.

Nálunk még nem érzékelünk olyan helyzetet, mint amit Zimbabwéban

Az IPCC kutatója állítja, hogy megcáfolhatatlan tudományos tény, hogy a klíma változik, és az adatokból kiolvasható, a hőmérséklet-emelkedés szoros összefüggésben a széndioxid-koncentráció emelkedésével az emberi társadalom kibocsátásának következménye. Az is látszik, hogy a klíma állapotára utaló adatok szoros összefüggést mutatnak az emberiség létszámának emelkedésével. Határozottan állítható, hogy bár nálunk még nem érzékelünk olyan helyzetet, mint amit Zimbabwéban a múlt század eleje óta, Magyarországon is egyértelműen tendenciaszerű melegedés és szárazodás tapasztalható.

A ma ismert élőlények egy viszonylag szűk hőmérsékleti sávhoz alkalmazkodtak. Akár csak kétfokos emelkedés is azt jelenti, hogy az élőlényeknek olyan szélsőséges meleg, száraz körülményeket kellene elviselnie, melyeket soha nem tapasztaltak, a szervezetük nem erre van programozva. A probléma másik fontos jellemzője a változás sebessége. Kérdés, hogy a ma ismert élővilág tudja-e természetes módon követni a mostani klímaváltozást, vagy sem. Az IPCC Somogyi Zoltán által bemutatott adatai alapján a versenyben például a helyhez kötött fák esélytelenek.

Ötfokos emelkedés esetén az összes erdő ki fog pusztulni

De egyes ragadozókon kívül egyetlen emlős állatfaj sem képes arra a vándorlási sebességre, amit a klímaváltozás kíván. Hazai viszonyainkra vetítve ez azt jelenti, hogy ha ebben az évszázadban 2,5 fokot emelkedik az átlaghőmérséklet, aszályosabbá válik az idő. Az ausztráliai tűzvészhez hasonló katasztrófák fognak bekövetkezni, így egyre több erdő fog kipusztulni, az évszázad közepére nagyjából a harmada például a bükköseinknek. Ötfokos emelkedés esetén az összes erdő ki fog pusztulni.

Somogyi Zoltán figyelmeztet arra, hogy nem csupán a hőmérséklet emelkedéséről van szó, hanem az egész klíma rendszere megváltozik. Több olyan pontja van már a bolygónknak, ahol visszafordíthatatlannak tűnik a változás. A jégtakaró összezsugorodása, a boreális erdők pusztulása, vagy a tengeri áramlatok átalakulása, mind komoly veszély.

Az elmúlt ötven évben rengeteg tudományos jelentés, nemzetközi egyezményekben is kicsúcsosodó rendezvény volt, ami a klímaváltozás megállítását célozta. Somogyi Zoltán szerint a klímára vonatkozó tényadatokon egyáltalán nem látszanak ezek az erőfeszítések. A kibocsátáscsökkentési célokból lényegében semmit nem sikerült megvalósítani. A fejlett országok kibocsátásai lényegében más, kevésbé fejlett országokba helyeződtek át.

Az emberi populáció növekedését nem lehet leállítani

Sokan úgy vélik, hogy majd új tudományos felfedezések, a technológiaváltás megoldja a problémát. Somogyi Zoltán szerint azonban a változás gyorsaságát és a felfedezések esetlegességét figyelembe véve lehetetlen egy átfogó, bolygó méretű infrastruktúraváltás. Ráadásul a felfedezések nem rendelhetők meg.

Somogyi Zoltán nem kegyelmez, amikor összefoglalja az eddigieket: eddig teljesen hiába próbáltuk megszüntetni az általunk okozott klímaváltozás okait. Mások (feltehetően) nemigen akarják/tudják csökkenteni a kibocsátásaikat, az egyéni fogyasztás-csökkenés hiábavaló vágy. Az emberi populáció növekedését nem lehet leállítani. A technológiaváltásban csak reménykedni tudunk, de az nem stratégia. Komplex rendszerrel van dolgunk, melyben az egyszerű megoldások nem működnek. Véleménye szerint el kellene fogadnunk, hogy a Föld és a társadalom külön-külön és együtt is komplex rendszerek, a komplex rendszereket nem szabad „babrálni”. Véleménye szerint nélkülözhetetlen lenne a rendszerszemléletű megközelítés, a természeti és társadalmi rendszerek alaposabb megismerése, a kutatás és az innováció fejlesztése. És az alkalmazkodás. Nincs más út.

HATÁSOS-E AZ ÖKOTUDATOSSÁG?

SOKAN úgy vélik, ha mindenki egyéni szinten ökotudatosan él majd, akkor megoldódik a probléma. Sajnos az IPCC számai mást mutatnak. Ha széndioxid-egyenértékre átszámítjuk, hogy akkor például, ha valaki úgy dönt, hogy nem használ autót, 2,4, ha nem ül többet repülőre, 1,6, ha zöld energiát használ 1,47, ha áttér a vegán, növényi alapú étkezésre, 0,82, ha újrahasznosít, 0,21., ha energiatakarékos izzót használ, 0,1 tonna széndioxidot „spórol” meg évente. Sajnos ugyanakkor azok az alapvetőnek tekintett dolgok, amelyekről senki nem mond le szívesen, és amelyeket egyéni szinten nem tudunk befolyásolni – a lakhatás, az ivóvízhálózat, az oktatás, az egészségügy stb. – összesen 58,6 tonna széndioxid-egyenértéknek felelnek meg. A drasztikus csökkentés egyes szerzők szerint csak a népesség csökkenésével lenne elérhető. Erre viszont a jelenlegi trendek szerint esély sincs. A meglévő infrastruktúra leváltása óriási költségbe és kibocsátásba kerülne, ráadásul a régi rendszer fenntartása érdeke azoknak, akik azt létrehozták és működtetik. Növekedésre vagyunk ítélve.

Az előadás teljes anyaga ITT érhető el!