Gombászásról, festészetről, régi mesterségekről Hétrétországban (Fotógalériával)

Rengeteg különlegesség, változatos programok és vendégszerető, szívélyes emberek várták kilenc napon át portáikon a látogatókat. A hétvégi eseményekből szemezgetünk.

Jakucs Erzsébet és Stefanovics Pál a tökéletes példa arra, hogyan alkalmazkodhatnak azok a falusi élethez, akik korábbi életük nagy részét a fővárosban töltötték. A biológus végzettségű asszony és kertészmérnök férje negyven éve járják az Őrséget. Tizenöt évvel ezelőtt költöztek Szalafőre, három éve pedig Orfalu lakóközösségéhez tartoznak. Idejük nagy részét gombászással, pálinkafőzéssel, gyapjúszövéssel töltik. Kezük alatt a két és fél hektáros területen a burjánzó vadonból gondozott, barátságos kertté vált a táj. A házaspár igyekezett minél környezetbarátabb módon megépíteni és berendezni otthonát: a melléképületek tetejét beborítják a napelemek, a vizet kútból szivattyúzzák, házuk fűtése elektromos, a kert vízellátásáért pedig az őrségi jellegzetesség, a tóka felel. Évről évre megnyitják portájukat Hétrétország idején az érdeklődők előtt, akik az erdő kincseiből készült gyógyteát, vargányakrémet és pálinkát kapnak a szívélyes vendéglátóktól. A ház tágas teraszán lehet fogyasztani, az eszem-iszom után pedig megcsodálható a reggeli gyűjtés eredménye: a több tucat gomba, amelyek a magyar és latin nevüket viselő cetlik előtt sorakoznak az asztalon.

A házigazdák felváltva, aprólékosan mesélnek a gombászásról, a különböző fajtákról. Kiderül, hogy vannak védett gombafajok, amelynek leszedéséért büntetés jár, ilyen például a császárgomba. Mesélnek a galambgombáról, amelynek több hasonló alfaja is van, ezek ránézésre megkülönböztethetetlenek, a szakértők is csak mikroszkópos vizsgálat után tudják megállapítani a pontos fajtát. A gombabemutató mellett megtekinthető a szövőműhely is, a falakon az asszony által készített remekművek lógnak sorban: tarisznyák, terítők, fali zsebkendőtartók.

Balogh István Péter festőművész veleméri műterem- galériájában várta az érdeklődőket.

A fesztivál kezdete óta fogadja az ide látogatókat, legyen szó felnőttekről vagy gyerekekről. A budapesti születésű művész tizenkét éve az őrségi falucska lakójának vallja magát, ideje jó részét itt tölti. A parasztházba lépő kíváncsi tekinteteket több tucat falra akasztott festmény várja, a szoba közepén pedig vendégkönyv található telis-tele köszönetet és csodálatot kifejező üzenetekkel. A festő ilyenkor a műtermet is megmutatja, a kis helyiség falait itt is festmények borítják, a sarokban pedig festékek, ecsetek és az állvány foglal helyet. A felnőtt látogatók általában a kész festmények iránt érdeklődnek, a gyerekek előszeretettel nézik a festékkeverés, a festés folyamatát. Rengeteg visszatérő vendége van. A festőművész egy étterem választékához hasonlóan kínál képeket. Ihletet nemcsak az őrségi tájból merít, fontosak számára gyermekkori, balatoni emlékei is.

Őriszentpéteren a Zsohár- portán Zsohár Gyula fogad minket. Régi fazekas dinasztiához tartozik, nagyapja fazekasműhelyéből alakult meg az ötvenes években a magyarszombatfai kerámiagyár. A mesterségbe fi a, Balázs is szerelmes lett, jelenleg az ő alkotásaikat csodálhatja meg a portán az érdeklődő. Idén a vírusra való tekintettel nem tartottak gyakorlati foglalkozásokat, a kész termékekből viszont kedvünkre szemezgethetünk – a polcokon sorban állnak a különböző edények, lábasok, használati tárgyak, van köztük piros, kék és az Őrségre oly jellemző zöld is. A klasszikus edénykínálat mellett a mai igényeknek is igyekeznek megfelelni.

A Hétrétország ideje alatt is sok a visszatérő vendég, bár a Zsohár-porta egész évben nyitva áll az érdeklődők előtt.