Hungarikum műhelyt tartottak Magyarszombatfán az őrségi értékek számbavételére

A Hungarikumműhely tizenkét hónapon át tartó sorozat, egészen decemberig tart, mintegy a távolabbról érkező érdeklődők és az őrségi érintettek felkészítéseként. A műhelyfoglalkozásokon a településeken folyó értékgyűjtő, értékfeltáró munkát segítik.

Szerdán szó volt a hungarikumtörvényről, a nemzeti értékpiramisról, a jogszabály fogalomtáráról; Kuglics Gábor, a Nemzeti Művelődési Intézet Vas Megyei Igazgatósága munkatársa az értékgyűjtés során ajánlott kommunikációról és nyilvánosságról beszélt.

Módszertani ajánlásokat fogalmazott meg arról, hogy milyen lehetőségek vannak a nyomtatott és digitális sajtóban, hogyan érdemes értéktáras honlapokat felépíteni, az értékgyűjtésről szóló blogot írni. Kuglics Gábor (aki maga is „blogger”, magas színvonalon ír helytörténeti oldalt nyolc éve, ezernél is több bejegyzése van) már elkészült weboldalakat is bemutatott a közönségnek. Az őrségi települések polgármesterei és közművelődési szakemberei mellett jöttek a programra messzebbről, például Szombathelyről, Vasvárról és a hegyháti falvakból is.

A tájegységi értéktár – mint köztes szint – létrehozásához fontos beazonosítani azokat az objektumokat, amelyek túlmutatnak a települési értéktárak szintjén (van, ahol létrehoztak ilyet, van, ahol nem), bekerültek akár már a Vas megyei értéktárba is.

Az Őrség megfelelő minta, mert egy jól körülhatárolható társadalmi, gazdasági, néprajzi egység, adja magát, hogy az itteni településeknek közös értéktára is legyen. Az őrségi értéktárba bekerülhetne például a szalafői Pityerszer, a pankaszi szoknyás harangláb, a rönkhúzás, a magyarszombatfai fazekasság.

De ez a helyiek munkája, az, hogy ők mit gondolnak közösen fontosnak és értékesnek az egész Őrség számára, mihez fűznek pozitív

érzéseket.