Munkatársunk, Szendi Péter természetfotóiból nyílt kiállítás

A koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet március közepétől sokak életét megváltoztatta, így a rendezvények, programok nélküli időszakban az újságírók és a fotóriporterek is más, új témák után kutattak. Szendi Péter fotóriporter kollégánk régi álmát valósította meg: felszabadult ideje egy részét – fényképezőgéppel a nyakában – erdőben töltötte. Kísérője Mihály Zsolt hivatásos vadász volt, kezdetben vele járta az erdőt, együtt lesték a vadat. Tulajdonképpen mondhatjuk azt is, hogy együtt vadásztak. Hiszen – ahogy Zsolt is mondja – a fotózás is vadászat: vértelen vadászat. Aminek egy részét – a szélirány figyelését, a vad szokásait, mozgását – tanulni kell. Zsolt szerint Szendi Péter jó tanítvány volt, aki később már egyedül járta az erdőt, hogy a megtanult leckét kellő türelemmel és a hivatása iránti alázattal vegyítve „meglője” a zsákmányt, aminek nagy részét a Vas Népe olvasói is láthatták már a lap hasábjain. Aztán amikor Mihály Zsolt az Őriszentpéteren felépített vendégháza berendezésén gondolkodott, adódott az ötlet, hogy a Péter által a környékbeli erdőben lencsevégre kapott szarvasok, őzek és rókák „portréi” díszítsék a falakat. Így született meg a különleges tárlat, amelyet elsőként V. Németh Zsolt országgyűlési képviselő, a nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos ajánlott az érdeklődők figyelmébe.

„Vannak jelenségek a természet millió és millió tüneményei közt, melyek alig hogy megvillannak előttünk, máris eltűnnek anélkül, hogy ezekről biztos fogalmat szerezhettünk volna. A fényképész azonban ott áll apparátusával a jelenség és a tünemény előtt, egy kis kézmozdulat, és már meglopta a természet titkát” – idézte a képviselő Veress Ferenc fényképészt, a magyar fotográfia történetének kiemelkedő alakját. A politikus beszélt a járvány emberekre gyakorolt hatásáról, arról, hogy az öngondoskodás, takarékoskodás, segítés, természet felé fordulás mellett mi minden jót hozott ki belőlünk ez a helyzet, így jutott el Ravasz László gondolatáig, amely szerint a magyar lélek uralkodó vonása a „rendben tartott érzelmesség” – V. Németh Zsolt szerint alkotóként ez jellemzi Szendi Pétert is.

Szép, hiteles, fontos: e szavakkal méltatta a fotókat dr. Szinetár Csaba egyetemi oktató. Szép, hiszen a fotók vadkerítések, villanypásztorok nélkül, a maguk természetes szépségében mutatják a vad körül lévő tájat, ami nekünk, vasiaknak ráadásul ismerős is: van, aki a fotókra nézve hallja a szomszéd falu harangját. Hiteles, hiszen a fotósnak soksok órát kellett rászánnia arra a munkára, aminek a végén maga is a természet részévé vált, és megszülethettek ezek a csodálatos fotók. És fontos is, hiszen e képek remélhetőleg felkeltik az igényt a szemlélőikben, hogy maguk is keressék, lássák meg a természet szépségeit.