Teleki Sámuel-érmet kapott Dr. Puskás János nyugalmazott főiskolai tanár

Puskás János több évtizedes kutató- és tanári munkája mellett kiemelkedő volt abban, hogy diákjait a tudománytörténeti értékek felé orientálta, számos alkalommal értek el jelentős helyezéseket az országos tudományos diákköri konferenciákon. Köztük Kelemen Krisztián arról a Varga Mártonról írt, aki Katona Mihállyal közösen évtizedekkel előbb leírta azokat a természetföldrajzi eseményeket, amelyeket később a világhíressé lett Humboldt, csak nem németül, amely akkor a tudomány nyelve volt, hanem magyarul. Így lehet, hogy báró Alexander von Humboldt nevét ma mindenki ismeri az összehasonlító geográfiából, a magyaroké pedig csaknem feledésbe merült.

Puskás János legjelentősebb saját kutatási témája volt – külföldi konferenciákon is rendszeresen tartott erről előadást – Molnár Mária misszionárius története, aki eljutott az óceániai Pápua Új-Guineáig, és olyan részletgazdag leírásokat küldött haza a megfigyeléseiről, hogy több tudományág – így a földrajz, a néprajz, a zene – is hasznosítani tudta őket. A pápuák földjéről hozott használati tárgyai, hangszerei, ruhái a sárospataki múzeumban láthatók.

Molnár Máriát itthon alkalmatlannak ítélték a misszióra, ezért először Németországba utazott, és onnan tudott Pápua Új-Guineába menni. 1932–33-ban jött haza fél évre gyógyszeres kezelésre, majd visszament. 1944-ben a japánok összegyűjtötték egy csatahajóra az európai misszionáriusokat, akiket kémnek gondoltak, felakasztották, lelőtték és a tengerbe dobták. Puskás János az Almásy László-kutatásokba is bekapcsolódott. Ennek egyik érdekessége, hogy a sivatagkutató életrajzának adalékaihoz – Kubassek János, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója értesülése alapján – egy szerelmi szálat nyomozott, Almásynak egy szombathelyi nőhöz, Abelesz Ellához fűződő kapcsolatát illetően. A helyi zsidó hitközségben is hallottak a régi történetről, de végül ez a szál kibontatlan maradt, érdekes lehet viszont a helytörténészek számára. Annyit tudni, hogy az Abelesz család Ausztriába költözött.

Puskás János a nyugat-magyarországi tudományos élet meghatározó személyisége, aki tudományszervezőként is jeleskedett, az ő nevéhez fűződött a kőszegi Szőlő és klíma konferencia megszervezése. Amint felidézte, témáik közt szerepelt például a tokaji és a villányi bor vizsgálata a debreceni Sipka Sándor előadásában. Előbbi a daganatok kifejlődésének megakadályozása irányában hat, utóbbi kedvező a szívre és érrendszerre nézve; így megállapították, hogy mindkét bort érdemes inni.

A geográfus két éve van nyugdíjban, de most is dolgozik egy angol nyelvű köteten – három szerkesztője közül ő az egyik –, most ősszel jelenik meg külföldön. Témája a naptevékenység hatása a különböző rovarcsoportokra, ausztrál, amerikai és európai szerzők írják a tanulmányokat.

Puskás János az elnyert Teleki Sámuel-éremmel kapcsolatban elmondta, a díj önmagában is fontos, de még inkább abban a viszonyrendszerben, hogy az elmúlt két és fél évtizedben mások között Somogyi Sándor földrajztudós, Kákosy László Széchenyi-díjas egyiptológus, Székely Kinga barlangkutató, geográfus, valamint a magyar tudományos Afrika-expedíció tagjai vették át, és ő folytatója lehet ennek a rangos listának.