Férje itthoni ápolásához megfelelő lakást keres a felesége – segítsünk nekik!

A történetet Tóth-Bánóczy Ildikó, a súlyosan sérült férfi felesége meséli, aki lakást akar cserélni, földszintes, akadálymentes otthonra lesz szükség, hogy gondozni lehessen a 24 órás ápolásra szoruló férjét.

– A negyven kilogrammos betonfalelem rázuhant a fejére, teljesen összetört a koponyájának a jobb fele. Azonnal megműtötték, lélegeztették, 72 órán keresztül kritikus volt az állapota a szeptember 9-én történt baleset után. Azzal hívtak fel, hogy menjek ki, mert haldoklik – idézi fel Ildikó, még mindig szinte sokkolva, kapkodva a szavak után. – Az első férjem, a lányom édesapja vitt ki Welsbe, a 300 kilométerre lévő kórházba, ahol Tibor mélyaltatásban volt. Olyan súlyos volt a fejsérülése, hogy egy darabig nem lehetett tudni, túléli-e vagy sem. Egy Bécsben élő orvossal konzultáltunk, elküldte azt a leírást, hogy az agyban lévő „beékelődés” csodálatos módon megállt 72 órán belül. Egy duzzanat nyomta az agyat, ha az tovább nő, meghalt volna. De nem így lett. A jobb oldalon szilánkokra tört a koponyacsont, azt el kellett távolítani. A múlt heti csontpótló műtétig nem borította semmi az agyat.

Tibor a baleset után másfél hétig volt mélyaltatásban, majd éber kómába került. Átvitték Bécsbe, egy olyan kórházba, ahol agyi sérültek vannak, azon belül is munkahelyi balesetesek. Két hétig volt az intenzív osztályon, majd a rehabilitációra került. Nem tud nyelni, beszélni, menni. Gyomorszondával etetik. Az agyvíz elvezetésére söntöt ültettek be, ez véglegesen ott marad. Egy hete kapott titániumburkolatot, hogy védje az agyát, így jobban gyógyul.

– Tegnap kint voltam nála, lement a láza, reméljük, hogy az agyához nem kell nyúlni többet. Szeretném, ha újra megtanulna járni, beszélni, enni. Megismer engem, beszélek hozzá, könyvet olvasok neki. Nemcsak refl exei vannak, követi a kezemet a szemével, tudja mozgatni az ujját. Nekem megnyílik, érzelmeket is tud kifejezni. Eleinte az orvosoknak nem reagált, csodálkoztak, hogy én mi mindent elő tudok csalogatni belőle. Akaratlagos mozgásai vannak, megcsinálja, amit mondok. Adtam tollat a kezébe, ha kérdezek, leírja a választ. Már kijött az éber kómából. Megkérdeztem tőle, hol lakunk, a régi címet írta le, de amikor mondtam az újat, emlékezett. Tudja a családtagok nevét is. Mondtam neki, hogy te egy igazi csoda vagy, erre elkezdett sírni. Még sosem láttam sírni. Akkor sem, amikor tavaly meghalt az édesapja. A gégekanült és a gyomorszondát talán később ki lehet majd venni, de ezt most még nem tudják megmondani. Lehet, hogy fél év múlva bottal jár. Ha a gégekanült kiveszik a torkából és segítséggel tud enni, akkor el tudom vállalni az ápolását, hazahozom.

Ildikó nagyon elszánt, akadálymentesített, földszintes házat vagy lakást szeretne, amit most még nem tud kifi – zetni, egyelőre csak bérelné, de ha összejön a hitelhez az önrész, megvásárolná. Csak egyszer akar költözni – egy ilyen súlyos beteg ember ellátásához komoly felszerelés is tartozik. Ennek az ingatlannak a megtalálásában szeretnénk neki segíteni.

Tibor Ausztriában olyan biztosított kórházban fekszik, ahol megnézik azt is, hogy hova adják ki a beteget. Segítenek a papírok intézésében, és a befogadó környezetnek feltétlenül alkalmasnak kell lenni az ápolásra. Ildikónak időre van szüksége ahhoz, hogy rendezze az anyagi helyzetüket is. Három hónap alatt egymillió forintot költött, nem olcsó kiutazgatni a férjéhez.

Ha vállalja a 24 órás gondozást, ápolási díjat fog kapni Ausztriából, a férje rokkantnyugdíjat. Idővel a biztosító is fizet. Körülbelül fél év, mire kialakul a stabil pénzügyi helyzet.

– A férjemnek az a legjobb, ha velem van. Leírta, hogy nem akar intézetbe kerülni, tiltakozik. Hiszek benne, hogy felépül. Csoda, hogy egy ilyen fejsérülés után él, dolga van még itt velünk.

Kiemelt képünkön: Tóth-Bánóczy Ildikó itthon szeretné ápolni a férjét. A háttérben Csuka Rebeka Enikő