Sok helyen várták fánkkal a macskurásokat – Hímzett bundácskákban, kereplőkkel, kolomppal járták a falut Andrásfán (Videó)

Az Összefogás Andrásfáért Egyesület tagjai farsang farkán a Sárvíz menti macskurázást, más néven cucorkázást idézték.

Megelőzően rímekbe szedett levélkében értesítették a falu lakosságát az érkezésükről, és arra biztatták őket, nézzék meg álarcban az udvarukról, az ablakukból, hogy a macskurások hogyan járják végig a falut délután kolomppal, kereplővel – tudtuk meg Nagyné Márffy Gyöngyitől az egyesület elnökétől. Azt is előre megbeszélték, hogy akinek van kedve, süssön fánkot, és azzal várják a télűzőket. A dalkörösök közül öten újonnan hímzett bundácskában, kendőkben, álarcban indultak útnak, és velük tartott egy Telekesről jött kisfiú busó álarcban, aki mikor meglátta, hogy farsangi macskurázást tartanak, elhatározta, hogy csatlakozik.

„Dobot verünk, csengőt rázunk, kaputokban macskurázunk! Adjon Isten jót e háznak, s benne minden lakójának!”

A farsangoló menet rigmusokkal dobálta meg a telet, és csalogatta a tavaszt, kemény hidegben, de ragyogó napsütésben, kiszebábot is vittek magukkal. Mondókájuk végén békességet, egészséget kívántak mindenkinek. Jókedvükről gondoskodott a falu népe, nemcsak fánkkal várták őket több helyen, de pálinkával, konyakkal, forralt borral, eperborral is kínálták a farsangoló menetet. Volt miből válogatni. Ahol kijöttek, de nem volt fánkjuk, azoknak a macskurások adtak. Nyáriné Mátyás Zsuzsanna polgármester asszony is fogadta télűzőket a maga portáján, saját készítésű baracklekvárral körítve a fánkot. Volt olyan idős asszony a faluban, aki az ágyból kelt fel, kiült az előszobába, hogy le ne maradjon, időben észrevegye a macskurásokat, annyira várta őket. Megálltunk a kapujában. A 83 éves Tóth Bálintné Mariska néni elmesélte, hogy gyerekkorában – ugyanitt Andrásfán – a negyvenes években ő is maskurázott: egy kis barátnőjével beöltöztek, és jól megkergettek egy háznál két nőt, mert akkoriban a macskurások korommal jártak, be kellett kenni a házi népet, ezért futottak előlük, de végül ott is kaptak fánkot.

[video width="368" height="656" mp4="https://www.vaol.hu/wp-content/uploads/2021/02/3234157video1613233967.mp4"][/video]

Videó: Merklin Tímea

Idevaló nóta volt akkor is, ma is, hogy „A bundának nincs gallérja, mégis bunda a bunda, ihaj bunda, tyuhaj bunda, mégis bunda a bunda.” Egy másik utcában hímzett bundában várták a macskurásokat, egyikük a 77 éves Deáki Ferencné Annus néni volt, aki még általános iskolásként tanulta ezt a népszokást a második világháború után, úgy emlékszik egészen az 1960-as évekig élő volt a faluban. Az iskolás társaival, a testvérével öltözött be kifordított bundába, a fejükre harisnyát húztak, a szeménél kivágták, hogy lássanak. Úgy eltakarták magukat, hogy senki nem ismerte meg őket. Minden házhoz bementek, csuhéból font cekkerben gyűjtötték, és vitték haza a fánkot.

A néphagyomány felelevenítésében és a bundakészítésben az Erdélyből származó, Hegyhátszentpéteren élő Szabó Györgyi segített, aki verset is írt az alkalomra: „Akarja, nem akarja, itt van a farsang farka! Fázódtunk már eleget, kergessük el a telet! Gyere pajtás, jóbarát, együnk kolbászt, szalonnát, igyunk bort is eleget, nagyböjt alatt nem lehet! Ha most fánkot nem eszel, Húsvétig éhes leszel! Addig tömjed a hasad, míg a gatyád kihasad. A gazdasszony leánya tésztát dagaszt a tálba’, forró zsírba szaggatja, porcukorba forgatja! Kiáll a kapujába, kosarából kínálja: Macskurások vegyetek, nőjön meg a begyetek! Kurta a farsang farka, jön a hamvazószerda. Véget ér a mulatság, vár a böjti imádság!”

[video width="640" height="368" mp4="https://www.vaol.hu/wp-content/uploads/2021/02/3234159video1613233886.mp4"][/video]

Videó: Merklin Tímea

Vasárnap a csapat Hegyhátszentpéteren macskurázik, ott elégetik a kiszebábot minden gonddal, bajjal, bánattal együtt, és a gyerekektől begyűjtött rajzokat is, amelyeken a gonoszt, a rosszat ábrázolták. Azt az eseményt Szabó Györgyi szervezi az andrásfai dalkörből ketten-hárman vesznek részt. Ez régen is így volt: az 1940-es években az andrásfai és hegyhátszentpéteri tánccsoportok is szerepeltek együtt. Nagyné Márffy Gyöngyi apósa így mesélte.