Csernobil pokla – Felidézzük a katasztrófa Vas megyei hatásait

A baleset következtében az 1945-ös hirosimai atombombánál 30-40-szer erősebb radioaktivitás szabadult fel. Az időjárási körülmények, a szél hatására a radioaktív felhők Skandinávia felé húzódtak, majd szétterjedtek Nyugat- és Közép-Európa felett. Először a svédek, a norvégok jelezték a radioaktivitás veszélyes mértékű megjelenését, 1986. május 1-jén már a német meteorológusok is a normális radioaktivitás 15-20-szorosát mérték. A gyanú a szovjet atomerőművekre terelődött.

A szovjet kormány napokig hallgatott a katasztrófáról, majd kicsinyíteni próbálta annak mértékét. A mérések azonban bizonyították, hogy április 26-30-a, majd május 2-5. között is radioaktív szennyeződés indult el Csernobilból. Ugyanis a negyedik reaktorban keletkezett grafittüzet csak május 11-én sikerült a szovjeteknek elfojtani. Később kiderült, hogy a szovjetek a katasztrófa másnapján, április 27-én már 45 ezer embert lakoltattak ki az erőmű környékéről, majd 30 kilométerre terjesztették ki a veszélyzónát, de igazán nem voltak tisztában a veszély nagyságával. A tűzoltók és katonák szinte védőfelszerelés nélkül próbálkoztak az oltással, és sokan haltak bele napokon belül a sugárfertőzésbe.

Magyarországon a Szabad Európa Rádió, az osztrák tévéadások segítségével tájékozódtak az emberek a veszélyről. Ausztriában és Németországban május elejétől tiltották a friss zöldség, a friss tej fogyasztását, a teheneket nem legeltették, az élelmiszerekre exporttilalmat rendeltek el. Többnapos késéssel, de lassan Magyarországon is érvényesíteni kezdték az alapvető sugárvédelmi intézkedéseket. Eltűnt a piacokról a fejes saláta, több tavaszi primőr.

A Vas Népe először az április 29-ei újságban írt a szerencsétlenségről, arról is csak tömören, mivel a moszkvai hírügynökség még visszatartotta a részleteket.

A radioaktív felhő első része épp aznap érte el hazánkat, de a valós adatokról és a szükséges védelmi intézkedésekről még nem érkezett tájékoztatás. Ellenben a lakosságot próbálták megnyugtatni, hogy a sugárzás mértéke az egészségre nem veszélyes.

A május 1-jei lapban már tájékozódhattak a vasi polgárok, hogy a Polgári Védelem Országos Parancsnokságán szakértők bevonásával elemezték és értékelték a csernobili reaktorbaleset következtében kialakult helyzetet. Ha a lakosságot eleinte nem is vonták be a részletekbe, azért a háttérben vizsgálatok, mérések, elemzések folytak. A mintavételi helyek számát, a mérések gyakoriságát folyamatosan növelték.

A Vas Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző Állomás elsők között kapott utasítást a szennyeződések mérésére. Április 29-étől vizsgálták az élelmiszerek radioaktivitását. Ekkor már osztrák, német meteorológiai és élelmiszer-ellenőrzési adatok álltak rendelkezésre, de a szennyezés mértékéről még nem volt hiteles kép. A növényvédelmi állomással együtt tíz napon keresztül gyűjtötték a mintákat a talajból, a friss fűből, vizsgálták a paraj, a tej minőségét. A mérések körülményeiről, eredményeiről 1989-ben írt tanulmányt a Vasi Szemlében Gólya István vegyészmérnök, az állat-egészségügyi állomás csoportvezetője.

A Vas Megyei Tejipari Vállalatnál naponta vizsgálták a beszállított tejek szennyezettségét. Mivel a tsz-ekben érvényesítették a legeltetési tilalmat, és a tehenek csak száraztakarmányt és silót kaptak, a fogyasztókhoz kerülő tej a szennyezettségi határérték alatt maradt. A mérések jól tükrözték, hogy eleinte a jódszennyezettség volt nagy, júniustól azonban a céziumszennyezettség nőtt meg. A talajvizsgálatok kimutatták, hogy a legtöbb szennyeződést az eső mosta a növények leveleiről a talajba.

Majd elérkezett május 7-e, amikor is elérte hazánkat a második – nagyobb – radioaktív felhő. Ekkor már a szovjet kormánybizottság sem titkolózhatott, és beszámolójukban elismerték, hogy nagy mennyiségű radioaktív anyag került a légtérbe. A sugárszennyezés miatt még 1987-ben is korlátozott volt a mezőgazdasági export.