Dr. Kalocsai Péter fáradhatatlan lokálpatrióta, igazi közéleti ember

A kertvárosban, az Alkotás utca egyik családi házában ülünk le. Ami azonnal feltűnik: a családfő, ha kinéz a dolgozószobájából, egyenesen rálát Éhen Gyula szobrára. Szombathely az egykori jogász, író polgármestersége alatt kezdett fellendülni a 19. század utolsó és a 20. század első éveiben. Kalocsai Péter Szombathely történetét tárgyaló könyveiben többször megemlékezett erről: jelent meg tanulmánya Éhen Gyula városrész-alapító munkásságáról, a keleti városrész történetéről, és a városrész alapfokú oktatásának történetét is megírta. Az már csak hab a tortán – neki magától értetődő –, hogy sövényt ültetett a szobornál, gondozta a parkot, és nem hagyta elszáradni az új ültetésű fákat az emlékmű körül.

– Történész vagyok, tanár és városvédő – ezzel a három szóval tudom magamat aposztrofálni. A Nyitra utcai iskolába jártam, utána a Nagy Lajos Gimnáziumba. Ott már nagyon megszerettem a történelmet. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán történelem-könyvtár szakon diplomáztam, azután az ELTE-n elvégeztem a történelem szakot kiváló diplomával. Továbbvittem a témámat, kisdoktori fokozatot szereztem, PhD-ztem, és a közelmúltban, 2018-ban habilitáltam. Az első diplomám után a Dési-iskolában helyezkedtem el. Miután az ELTE-n végeztem, átkerültem a Savaria középiskolába. A pályám szép időszakaként emlékszem azokra az évekre: a műszaki iskolában meg tudtam nyerni diákokat a történelemnek, rengeteg tanulmányi versenyen vettek részt. De tartottam rendhagyó történelem- és közlekedéstörténeti témájú technikaórákat vasi általános és középiskolákban is. 2012–2015 között óraadóként még visszatértem a Savariába, ahol korábban a történelem szakos hallgatók tanítási gyakorlatának vezetésével is megbíztak. Középiskolai tanárként doktoráltam le, és már akkor is voltak publikációim: nemcsak tanítottam, hanem kutattam is a történelmet. 1996-ban hívtak a főiskolára óraadóként. Nagyon érdekel a 19. század 2. fele, a magyar történelemben a dualizmus időszaka, amely Szombathelynek is aranykora volt. Örömmel vállaltam a feladatot, hiszen ezt az időszakot taníthattam. Két évvel később főállást ajánlottak. A szombathelyi felsőoktatásban bekapcsolódtam a történettudományi doktori iskolák munkájába. Több általam vezetett diplomamunkából publikáció, egyből PhD-disszertáció lett. 2021. január 1-je óta a tanszék vezetője vagyok

Ez a summája/váza Kalocsai Péter eddigi szakmai pályájának, de az egyes területek külön is szót érdemelnek. Eddig hét könyve, több mint félszáz tanulmánya, szakcikke jelent meg, társszerzője a szombathelyi villamos történetét bemutató filmnek. Kutatási területe a közlekedés- és várostörténet Magyarországon, különös tekintettel a Nyugat-Dunántúlra, Vas megyére és Szombathelyre a 19–20. században. Azt mondja, attól mindig távol akarta tartani magát, hogy újraírjon témákat, amiket mások már megírtak. Olyan témákhoz nyúlt, amelyekkel mások még nem foglalkoztak. Nagy büszkeség számára, hogy két könyve már a debreceni és a győri egyetem egy-egy kurzusának tematikájában szerepel. Tudományos munkáját Gyáni Gábor akadémikus a következő sorokkal ismerte el habilitációs opponensi véleményében: “Kalocsai Péter a modern kori hazai közlekedéstörténet-írás minden bizonnyal egyik legkitűnőbb képviselője.”Budapesten 2015-ben az V. Magyar Várostörténeti Konferencia elnöke, Sipos András történész pedig úgy fogalmazott vele kapcsolatban: „Úttörőszerepet tölt be a regionális kutatások terén.” Legutóbb A trianoni béke hatása Vas vármegye közúti, vasúti, légi és vízi közlekedésére témában jelent meg tanulmánya. Több műve fontos adalék Vas megye és a megyeszékhely történetéhez. Feltárta a Batthyányiak szerepét a Nyugat-Dunántúl modernizációjában; foglalkozott a városi tömegközlekedéssel a Nyugat-Dunántúlon és azzal, hogy milyen hatása volt az ikervári vízi erőműnek a Nyugat-Dunántúl városfejlődésére. Feldolgozta a szombathelyi polgári repülés és a dualizmus kori Szombathely gyermekvédelemének történetét is. Célja még, hogy megírja Szombathely 19–20. századi közlekedéstörténetének monográfiáját, és régóta szándéka, hogy lezárja a szombathelyi villamosvasút történetét. A megyében történeti témájú ismeretterjesztő előadásairól is ismerik. Lényegesnek tartja, hogy kutatási eredményeit a közönség is megismerje.

Évtizedek óta lelkes önkéntes városvédő és -szépítő. Több szombathelyi emléktábla állítását ő kezdeményezte. Ilyen a Fő téren a szombathelyi városi tömegközlekedés megindulásának 150. évfordulójára kihelyezett tábla. (Erre utalva rámutat: Szombathely urbanizációs fejlődését jól mutatta, hogy itt volt igény a helyi tömegközlekedésre) Ilyen a Szövő Utcai Elemi Iskola emléktáblája és emlékhelye is. A 188-ból származó, Savaria választópolgárainak névjegyzékét tartalmazó kő az ő javaslatára kapott helyet a Városháza aulájában. Körösényi Tamás Szombathelyi polgárok szoborcsoportjára a Szombathelyi Szépítő Egyesület, azon belül az ő kezdeményezésére került QR-kód. A Vaosz-udvar freskóinak történeti szövegeit pontosította. Amikor a Szent Márton-terv elkészült, civilek is véleményezhették – javaslatára a téren található Mária-szobor környezetét is rendbe tették.

A közlekedéstörténeti örökség védelméért is harcol. Sokat tett az egyetlen, Szombathelyen többé-kevésbé eredeti állapotában megmaradt villamos megőrzéséért, felújításáért, azért, hogy a Smidt Múzeum udvarán kapjon helyet. Kutatásai alapján – részben irányításával – korhűen felújítottak a szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumban őrzött SZVV 6 pályaszámú villamost. A Nyugat-Dunántúl közlekedéstörténete konferenciát is szervezett.

És, hogy milyen lenne az a Szombathely, ahol szívesen élne? – Sokkal rendezettebb, gondozottabb, amelyik a zöldterületeit jobban karbantartja. Szívfájdalmam, hogy Szombathely egyik bevezető útja és tengelye, a Zanati, a Szent Márton és a Thököly utca vonala –, ahol a legtöbben az első benyomást kapják a városról, elhanyagolt. Szombathely városában számos fásításnak (például a Szent Márton utca északi oldala, Zanati út) civil kezdeményezője voltam. Ezért is fájó a környék látványa. Ezeket például nagyon fontos lenne rendbe tenni.